# azt tanulta, hogy a nők halálos kórt terjesztenek, amelytől megvakul, megbénul, és pokolra jut a férfi. # egy macskáról, amely beszabadult a cukorkáspultba, és csupa mogyorópor lett a bundája. # aztán meg Anacletót bámulta, aki a hetyke kis vérnarancs kabátját viselte # Egyszerű, kiszolgált katonaló volt, mindenki mással csak kétféle járásra volt képes – suta ügetésre meg valami hintalószerű vágtára. # Tudod, hogy kell oposszumra vadászni? (…) – Gyalog – mondta Leonora. # a kis filippínó gondosan megkölnizte Alison Langdon pisimintáját, mielőtt bevitte volna elemzésre a kórházba. /Carson McCullers: Egy arany szem tükrében/

(…) Aztán ott van az, hogy ki mit vesz alá, főleg nyáron. Mit tesz a hatalom, fölveszed magadra, fene se tudja, mit talál alatta, vagy mit nem. Vonulni szerettem, de csak a műsor kedvéért. Persze ez büntető ügyszak, jó esetben bilincsben a vádlottak, rabruhában még jobb, smasszerok és rendőrtanúk, burjánzó hallgatóság, kosarakból szagló sztenderd rántottcsirke, nem szárazon tébé kontra kisvállalkozó a padon. Lehet menni elöl, valahol messze lemaradva a jegyző és az ülnökök, magassarkúban öles léptekkel döngetni végig a folyosón, naplót szorítani pajzsként a mellkasomra, lendületesen dugni a kulcsot a zárba, és bevágni magam mögött az ajtót. Lehet röhögve is, lazán, hogy kilátszódjon a farmerszár és a gombolatlan cuccból a…

Nem csinálok belőle ügyet, mikor olvasom az ÉS-t, néha megvan az csütörtök is, most viszont hétvégén velem volt, kellett összeomlás ellen. Kicsit sok született, kicsit sok gyerekünk, egészen súlyos tud lenni másoknak békés vasárnapokon, hogy a Hengermalomtól Budakalászig ötször szeljük keresztül a várost. Cserkésztelepen rotyog a kolbászunk, ezalatt leadjuk az egyiket, amikor már leadtunk kettőt születésnapra, ahonnan viszont elhozta őket valaki, nem ugyanaz, aki vigyázott rájuk kezdésig, miután mi odavittük, és mentünk focimeccsre, ahonnan nem illik elkésni, de még kellett húsz perc a tésztának. Nem volt itthon tojás, viszont találtam egy receptet nélküle, miszerint vasárnap reggel megkívánsz egy kis édességet, nincs otthon tojás, és kedved sincs leugrani a boltba, nem…

csinálj pár képet magadról. most nem lehet. akkor arról, ahol vagy. csak mobil van nálam, és sötét van. úgy is jó lesz. fönt vagyok, egészen fönt. kicsiket lépek, túl keskeny a palló, nem jutok messzire, mégis, mintha mozgójárdán állnék, te a kertész utca sarkán, én meg kerülök egyre távolabb. már meleg sincs, akkor nyár volt, most meg vizes a járda, és nincsenek bogarak, ha kinyitom este az ablakot. csönd van, pár partmenti hely próbálkozik még. marie és jonas nemrég belátták, hogy mindenkinek megvan a saját élete, és nem szerezhetnek a másikéból jóval nagyobb részt, itt tartanak a könyv közepén, de a végére miért pont ez változna meg. holnap kínaiba megyek…