Harminc év van köztünk. Idén még fiatalok vagyunk, jövőre fordul a kocka. Megöregítenek minket a nyolcas végű évek. Hiába, mi úgy is szépek leszünk együtt, a nyolcvan meg az ötven. Ma ünnep van, köszöntünk. Apám nem szereti, ha ünneplik. Ne legyen semmiféle cécó, és tárgyak se kellenek. Maradjunk annyiban, hogy itt a mandarin-illatú december, örüljünk ennek. Valamit azért adok. Olyat, amivel nem nyúlhatok mellé. Márait. Ugyan az összes a kisujjában van, de hát mit csináljak? Az ember azt adja, amit tud. Boldog születésnapot, apu! Ez a hónap az ünnep. Mintha mindig harangoznának, nagyon messze, a köd és a hó fátylai mögött. Gyermekkorunkban e hónap első napján árkus papírra, kék és…