“elhagyva a várfal maradványait, a templomot, a bencés gimnáziumot”… /Ottlik Géza: Iskola a határon/ …azon gondolkodom, a férfilélekről semmit nem tudok.

“Tahó romantikus lélek volt, aki megütközött a szeméttelepen. A sérülés nyomán húzta a lábát, viszont műfaji tisztaságra lelt. Aláfutott az üres locsogásnak, és látnokká lett. Úgy bebaszta magát, hogy kéknek látta a holdat. Nekicsapódott a reklámtáblának – szikrát hányt a szeme, ez lett az új stílusa. Majd véget ért a művészet, s Tahó szerzett egy sörösbódét.” /V.J./

Teniszezik, fut reggelente, pázsit a kertjében, fekvőtámaszokat csinál. Hatszáz felülésről beszél. Norbikám, na, mindegy, legyen hatszáz. Nem zavarja, hogy Cilával járok. Ez egy másik Cila, a jellemvonásaik ugyan hasonlítanak. Kocsma, szex, kismackó, ilyenek. Együtt töltjük a húsvétot négyen, illetve majdnem öten, a gyerekre értem, nincs még meg. Pünkösd körülre várható, én leszek a keresztapja, nekem köszönheti Norbi az egész gyerek-ügyet. Egy spamot továbbküldtem neki, azt hittem, állatkölyköket, elterelni a figyelmét Ciláról, nem kölykök voltak, hanem halott házikedvencek. A barátom nem akarja így végezni, hogy csak ezek a dögök maradjanak neki. Még aznap este gyereket csinált a feleségének. Norbit a kimúlt kutyák határozzák meg. /Részlet a Tátsd ki a szád, ha…