tegnapest | ritaritmia

tegnapest

Teniszezik, fut reggelente, pázsit a kertjében, fekvőtámaszokat csinál. Hatszáz felülésről beszél. Norbikám, na, mindegy, legyen hatszáz. Nem zavarja, hogy Cilával járok. Ez egy másik Cila, a jellemvonásaik ugyan hasonlítanak. Kocsma, szex, kismackó, ilyenek. Együtt töltjük a húsvétot négyen, illetve majdnem öten, a gyerekre értem, nincs még meg. Pünkösd körülre várható, én leszek a keresztapja, nekem köszönheti Norbi az egész gyerek-ügyet. Egy spamot továbbküldtem neki, azt hittem, állatkölyköket, elterelni a figyelmét Ciláról, nem kölykök voltak, hanem halott házikedvencek. A barátom nem akarja így végezni, hogy csak ezek a dögök maradjanak neki. Még aznap este gyereket csinált a feleségének. Norbit a kimúlt kutyák határozzák meg.

/Részlet a Tátsd ki a szád, ha köpnek c. szövegemből/


Ленинград — Я так люблю тебя

6


Itt szólhat hozzá

VÁROM A HOZZÁSZÓLÁST

(Az email-címet nem teszem közzé.) A kötelezően kitöltendő mezőket a * karakter jelöli.

  • Oldalak

  • Fotóalbum

  • Levél

  • Keresés