Ha szeretnek, ha üldöznek | ritaritmia

Ha szeretnek, ha üldöznek

Megmondod egy képről, hogy nyár van vagy tél? Hogy milyenek a fények, nem derül ki, azt hiszed, júliusi reggel, pedig december, dél. Most nem a csókolózó pingvinek a lényeg, hanem az angyalok. Mindenütt annyira karácsony van. Nem gondoltál arra, hogy de jó volna már az elején egyszer csak simán kiszállni? Amikor kirakják az első műfenyőt a plázákban, szóval rögtön Mindenszentek után. Na persze, hogy magyarázod meg, hogy fogod megmagyarázni neki meg nekik, hogy idén nem, nem pont úgy, mint eddig, sőt sehogy. Kimarad az, hogy már tizenhéttől napra be vagy osztva, órára, megy az egyeztetés, aztán a nyűglődés, nem létezik, hogy ne tudjunk összeszervezni egy kis karácsonyt, egy egészen kicsit. Hagyján, hogy céges, ovis, szerkesztőségi, de mindenkinek van újabban saját bulija csöpp egyénivel, Erika kardamom, Mucika bugyija, Zolika főz, burjánzik az ünnep, pedig még sehol sincsen.

Nálunk az volt régen, főleg nem túl hidegben, hogy menjünk el valahova. Apám ilyenkor frászt kapott, a valahova mindig rosszat jelent, azt biztos, hogy szombat délután elmarad az ulti. Valamit mondania kellett, valami ötletet, különben úgy néztünk rá, olyan vádlón, hogy ennyire se képes, mi szépen kitaláljuk a hétvégi programot, hogy menjünk, neki nincs más dolga, csak az, hogy hova. Végül többnyire kerestünk egy erdőt a közelben, mert addigra alaposan elment a délelőtt, vittük a pokrócot, alá nejlont, meg kosárban a csirkét, termoszban halványan boros tea, raktuk a tüzet, faragtuk a botot, és az elég volt. Pont hogy most se kéne több, persze lehet ponty, majonézes krumpli, üvegtálon fatörzs, de olyasféle csöndben, mint az erdőben vagy a tengeren a csönd.

Még jó, hogy az embernek mindig akad egy koffere, melybe begyömöszöli holmiját, s meglép – az újabb kilátástalanságok felé. Merthogy szökésre ok bármikor akad, akkor is, ha idegen helyen tölteni a karácsonyt minimum kínos, idegen városban egyenesen gyalázat. De van, hogy úgy döntesz, megpróbálod, és tényleg kiszállsz, ha nem is az elején. Így legalább nem-eket nem kell mondani, amikre szíved szerint igen-t mondanál, csak nincs rá lehetőséged, elmaradnak viták, rossz érzések, meg a jók is. A bolhapiacot azért majd megkeresed, mert végig az jár a fejedben, hogy neki meg nekik milyen lehet most, mit esznek, nézik-e a kívánságműsort a Dunán, egyáltalán hogy sikerült megúszniuk, veszed a kis szarokat nekik, addig is veled vannak. És csinálsz egy képet, mint nyáron, ahol nem az angyal volt érdekes, se az újszülött borjú, hanem a tömeg, hogy ott vannak szépen, mozdulatlan, kecskelábú asztalon fehér lepedőre pakolva sokan, millió porcelán a napsütésben.


Itt szólhat hozzá

VÁROM A HOZZÁSZÓLÁST

(Az email-címet nem teszem közzé.) A kötelezően kitöltendő mezőket a * karakter jelöli.

*