nevessünk hát | ritaritmia

nevessünk hát

elmélázni minek.
még a mélyire mész, pedig lehet, hogy sekély.
lebénulsz örökre, mondta anyám, ha fejest akartam ugrani.
kétméteres, mondom, és elrúgom magam.
ha épp engedik le, könnyen az aljára érsz, ki van lötyögtetve belőle, ami megmentene.
súrolja a térded az ázott, morzsás meszet, magas a fal, mássz ki valahogy.
ki akarsz-e mászni vajon.
tegyél próbát, ülj le mellé, vagy szemben vele.
a kezét figyeld, mint rodolfo.
ha csak az van, hogy állon ütjük magunkat a másik öklével, akkor ez nem jött össze.
lehet üvölteni, hogy te akartad így, kicsit halkabban, hogy te akartad így.
kéne bele friss, tiszta víz.
máskor belefulladsz, annyira sok, csak megy bele hajnaltól a narancssárga slagból.
sose olyankor telik meg, amikor kell.
hát nevessünk ferdén, megbillenve.


Itt szólhat hozzá

VÁROM A HOZZÁSZÓLÁST

(Az email-címet nem teszem közzé.) A kötelezően kitöltendő mezőket a * karakter jelöli.

*