Meztelen, kifutó

Most éppenhogy március van, boltba kéne mennem, tervbe vettem ezt-azt hétvégére. Pontosabban előállt a teljes menetrend, ma boros-citromos csirkemell, olívás kuszkusz petrezselyemmel, színes saláta, szombat egybesült fokhagymás karaj, paszternák és karamellizált édesburgonya, vasárnap valami főúri vaddisznópörkölt, nem, nem főtt krumpli, hanem galuska. De még csak nem is a jó kis pirított tarhonya, mert azt mondták, nem, hanem galuska. Van pár dolog, aminek híja van, ezért muszáj menni, listámon provance-i fűszer, kömény, porpaprika, mióta nem kapok Kalocsáról házit, illatos volt és édes, a paprikákra képes vagyok simán bedühödni. Van, akinek anélkül is pörkölt a pörkölt, meg lehetne úszni, vannak e téren táborok, én a porpaprikásba tartozom. Listákat csinálok, feltűnően sok a listám. Kimaradt a mangalicazsír. Sör nem kell? De, hozzak egy-kettőt, üveges legyen, Coronita vagy Miller. El kéne indulni, mert aztán rögtön itt a délután. Fogadtunk, tétre ment a bajnokság, kilenc forduló, rablórömi, solo, snapszer, tizennégyes römi, dobble, tízes römi, super5salto, kódfejtő, és jengával fejeztük be. Persze beégtem rendesen, pedig a snapszernél még vezettem. Kellett a tét, tőle azt kértem, menjen el egyedül, és hozzon nekem a Szamosból sütit, ő pedig azt, hogy vigyem el a Bazáruházba a Mester utcába, és bogarászhasson a kacatok között, míg jó esik. Ma délután volt a deadline, így mennem kell. Mennem kéne, nem lesz semmi a húsból, a kuszkusz még csak hagyján. Március egy, tavasz van, az első tavaszi délelőtt, és olyan sötét, mint Egyiptomban. Szeretem, ha sötét, vagyis szeretem olyankor, amikor nem kell menni. Esik, bárgyún kopog a tetőn, csinálok egy kávét. Megvolt a kávé, tejhab, minden, még loptam is a skót shortbread-ből, kizárólagos használatú ajándék, nyilván nem az enyém. A bogáncsformában bízom, védjen csak meg napom viszontagságától, ugyan a korona szebb. Megnézem gyorsan a mozit, bár a múlt héten a Zöld könyv egy darabig mindent visz. Most a Meztelen befutó, jöhet, víg is, meg svájci, lássuk, mire jutunk egymással. Azt mondják, hamisítatlan feelgood-bohózat, amaz meg feelgood road movie volt, feel good, csak ez a lényeg. Utána egy pho, így egyezünk meg. Az eső elállt, kisüt az átkos tavaszi nap, nincs több kifogás, elindulok.