Egy év a Valencia veteránjának, Osaka, elmúlt, az Újpesti Közgyűlésben, felfüggesztett börtön,

ilyesmiket találtam a neten, amikor beírtam, hogy egy év. Sőt egy év alatt visszakeresheti a tandíjat, 7 méretet fogytam, egy kisebb községnyi ember tűnt el Hajdú-Biharból. Nem kell ide pátosz, azt gondolom, aztán azt, hogy mégis kell. Egy blog az csak egy blog, de egy év. Nimród megkérdezte tegnap, hogy kettő, az sok? Mondtam, csülökből egy ülésben eléggé. Rászólásból, tudniillik ágyban könyöklés és ebédnél hangos beszéd, oké, annyira nem vészes. A Sziveris dolgot, vadidegen testek csapódnak be az életünkbe, és eltűnnek hirtelen, de úgy, hogy még véletlenül se mondhassuk: nyomtalanul, ha rávetíteném erre az évre, de nem vetítem. Vetítek, ide például megint Nimródot, megint tegnapról, az elég ártatlan, gyereket előretolni jót tesz a szövegnek. Azt mondta, hogy csináljak olyat, olyan sárga tésztakockát, barna tésztacsíkokkal  a tetején. Kiderült, hogy vargabéles. Kötött sorrendben csináltuk, először a Sáska Mester jelmez karatefarsangra, rumos gesztenyetorta a kölökbulira, megkerestünk pár Vilit a Hová tűnt Viliből pihenésképpen, akkor csapást vágtunk az ollók, ragasztószalagok, csokis edények, macskaszőrcsomók között, és előszedtük a cérnametéltet. Lett béles, kerekes és édes, közben vágta a pofákat, hogy őt is tegyem föl a Facebookra, ne csak a Lénárdot a hülye jelmezében. Az egy évet meg direkt nem nem várom ki, bár a nap, az stimmel.