Amazónia babjainak gyönyörűsége

Mondanak róla mindent. Keserűmandula, vanília, szegfűszeg, fahéj, ánizs és dohány. Azt nem mondják róla, csak látszik, hogy csúnya. Vágytam rá mégis, fura, érthetetlen vágyakozással. A legkülönfélébb dolgokba képzeltem.

***

Zsidóünnepet ülünk a kertben, nem vagyunk zsidók, nem tudom, milyet. Nagyon sárgák a fények, nagyon zöld a fű a plédünk körül, néhol nagyon színes, tarkarétrészlet. Kicsit Kájoni ház udvarán agapé, kicsit pünkösdfürdői strand medencéje mellett a placc, sokan vannak. Isznak, nevetnek, süteményt ropogtat kivétel nélkül mindenki.

Lassan tünedeznek el, pedig nem látok elmenni senkit, nincs mozgás, mégis egyre kevesebben lesznek. Becsukom a szemem, kinyitom, vendégek szanaszét, a szemembe égtek. Nem tudom, hogyan fogytak el, csak érzem, hogy nincsenek, mintha a főtündérhercegnő kékesen csillanó pálcájával suhintott volna, egyszerre nincs senki ott, ahol azelőtt. Fekszem a tornácos kúria kertjében, és felfelé nézek.

Néhány szál pipacs a fejem fölött, nem gondolkodom, miért nem rózsalugas, miért pont pipacs. Közel a mező, átfújta a szél, vagy direkt vetettek vadvirágos fűmagot. Nagyon kék az ég, nincs felhő, csak maszat, nem a gomolygó, vastag hab, azt nézném, milyen alakot ad, szarvatlan kecskefejet, palackorrú lánykát.

Sárga csík vetül a párnára, csíkosra festi a fejet, apám barátja fekszik mellettem. Elöl összeér a fejünk, aztán elfordul, nézem a rövidre nyírt szálakat, kétmilliméteres haj, kilóg a karja a paplan alól, karján és vállán is egyformán kétmilliméteres minden létező szőrszál. Szerelmeskedni fog velem a kúriakertben, a paplan alatt, napsütésben. Figyeljem csak, milyen vicces, ha összezárja a combját, hátul kilóg a heréje, nyuszifarok. Egyáltalán nem nyuszis, két, sima combja közt töpörödött, barna tonkabab.

Nevetünk, sírok, hozzábújok, gyerekkoromban bordó bőr kulcstartót kaptam tőle, kisegér, cipzárral a hasán, benne tartottam a sínekre tett, kilapult pénzeket. Maradt még a fejében daganat, rákos az egész, egyet kivettek, volt, amit nem lehetett. Mellkasára nyomom a fejem, nem izzadok, kellemes a pihével töltött paplan, és hűt a szél, finom, óvatos. Épphogy mozdul a levegő.

***

A bab sokáig eszembe se jutott. Aztán egyszer meghívtak, születésnapi ajándék, főzhetek bármit, csak találjam ki. Kitaláltam, almás palacsintán majorannás csirkemájragu, fetás-spenótos puffancs, pirult polenta sajtszószban és epres crème brûlée. Mire megérkeztem a receptjeimmel, ott várt az összes alapanyag, mindennek tetején pedig a tonkabab. Beleszagoltam a kis fémdobozba, és megértettem. Semmihez sem fogható gyönyörűség.