Borzolt kedély | ritaritmia

Borzolt kedély

Gyere föl!

Elmész valahova.
Miért?
Hívtak.
Miért hívtak?
Mert meg akarják mutatni.
A mit?
Bemegyek, jöttem, mondom, miért hívtál?
Beszélgetni.
Miről?
A festésről.
Szép, kurvaszép festés.
Beszélgetni nem a festésről.
Nem beszélgetni nem a festésről.
Nem tudom, miért hívtál, miért pont most, miért oda, miért engem.
Kell ezt túlbonyolítani? Csak lazán, nem?
Nem vagyok laza.
Nem akarod elbaszni, fölmész, elbaszod.
Nem akarod elbaszni, nem mész föl, elbaszod.
Tényleg, minek túlbonyolítani.

újra elölről

ezt most itt hagyjuk abba
mintha elmaradt volna egy levél
szokásos reggeli kérdések hogy vagy
milyen a reggel mit álmodtál
inkább megérzés hogy kellett volna
tőled egy ilyen levél
lehet úgy csinálni mintha lenne
válaszolok rá a semmire
elkezdem írni azt a szőröskefés
álmot durva sörte és selyempihék
ismétlődő álom visszatérő
de ezt most itt abbahagyom
átlapozom a pesti estet
a kultnál nem tudom eldönteni
melyikünk hibázott
furcsa frontszerű rosszérzés
tarkótáji nyomás megkérdezni
milyen a reggel egy ilyen kérdés
mindenképpen kell hátha baj van
de már rég nincs reggel
ez nem lenne könnyű kis levél
hogy vagy mit tervezel délelőttre
a macska balra sétált el az udvaron
ez most itt van abbahagyva

/Megjelent a Folyó áprilisi számában/


Itt szólhat hozzá

VÁROM A HOZZÁSZÓLÁST

(Az email-címet nem teszem közzé.) A kötelezően kitöltendő mezőket a * karakter jelöli.

*