Csengő hangom | ritaritmia

Csengő hangom

Azt mondta a nepper a HTC-re, hogy a mobilok Mercije. Ez nekem annyira nem tetszett, Merci, de gondoltam, nem szólok be, biztos azt mondja ezzel, hogy a legjobb. Valami volt benne, hatott a mobil a személyiségemre, akart hatni, az utóbbi időben nem hagyott telefonálni. Bonyolítsam az életet személyesen, figyeljek a gyerekekre ahelyett, hogy barátnőkkel beszélgetek. Megszakadt ötpercenként, végül már nem engedett hívni senkit se. Anyámat, néha.
Az iPhone nálam elvi ügy, hogy elzárkóztam tőle, van neki valami rossz íze, megbélyegzésféle. Születésnapomra mégis iPhone-t választottam, mert egy másik nepper meg azt mondta, hogy a Samsung túl nagy a pici kezemhez, a Sonyval ugyanaz a helyzet, az 5-ös Apple pont jó. Mihez tudná hasonlítani, milyen kocsihoz, ott volt, hogy megkérdezem tőle, ilyenkor spriccel el mellőlem a férjem, amikor elkezdek kérdezni.
Fiam meg volt őrülve, amikor megjelent az 5-ös, nézzem meg, kultdarab, viccelsz, pont ugyanolyan, mint a régi, nem látok különbséget. Most annyit elárulok neki, hogy iPhone, reméli, volt annyi eszem, hogy a legfrissebbet kértem, mégiscsak szülinap. Lassan bontom a dobozról a papírt, közben nézem a fejét, mit szól, hogy 4-es, még abból se 4S, csak a sima. De hát miért ez, kérdezi, én pedig úgy magyarázom meg, a kicsik is értsék, egymilliárd légy nem tévedhet.
Annyira hagy legyek sznob, csengőhangba nem megyek bele, hogy időmúlás, motorkerékpár, robot, timba, ugatás. Majdnem fölrúgtam az iTunes-t az összes alkalmazásával, mire kitanultam, hogyan tudom megvágni a zenét, pakolni rá a gépre, és onnan meg vissza, persze ingyen. A háttérképen kicsit még csúsztatok jobbra, a kislány álljon szépen rá az ikonra, innentől azt várom, mert jó volna kiélvezni a hatást, hogy hívna már fel végre valaki.


Itt szólhat hozzá

VÁROM A HOZZÁSZÓLÁST

(Az email-címet nem teszem közzé.) A kötelezően kitöltendő mezőket a * karakter jelöli.

*