Egy cím előtörténete

Hogy mi legyen a cím, azon ment a gyürkőzés. Úgy kezdődött, hogy egyszavas kéne, semleges, de kifejezi a lényeget. Például rántott hús. Igaz, kétszavas, és a hús is gázos egy kicsit két nőnek. A rántott viszont tartotta magát jó ideig. Kocsmabuliban voltam aznap, Kék Ló. Jöttek a Facebookon az ötletek, mondjak már én is valamit, nekem milyen rántott jut eszembe. Hát elsősorban a sajt, cukkini, aztán a gomba meg a padlizsán. Kínos volt nagyon nyomkodni folyton a telefont, de nem bírtam ki, hogy ne olvassam a rántottjaikat, fehérség, csipke, ne csak egy konnotációra figyeljünk, tovább angyal, kutya, volt még a magzat is, de attól mindannyian megrémültünk. Elég is lett a rántottból, beleuntam, legyen helyette kiindulásnak A Ravasz, az Agy, és egy füstölgő Puskacső. Most van az, hogy akkor kit melyiknek fognak hinni, a puskacső eléggé adott. Át kell alakítani, így olyan, mintha rosszul emlékeznénk a filmcímre. Legyen mind a, nem jó, legyen mind egy, az se, Ein ravasz, ein agy und ein füstölgő puskacső, á, hagyjuk a fenébe. Közben hazaértem. Valaki küldött egy Baricco-t, tudja, hogy Baricco meg én jól vagyunk egymással, a Novecento volt megnyitva a másik lapon. Átkattintottam inkább oda, a közepénél jártam éppen. Volt az a játék, ömlesztve egy csomó szó függőlegesen, vízszintesen, az jellemez téged, amelyiket elsőre sikerül elolvasnod. Lehet, hogy a csupa nagybetű miatt tűnt fel, kicsit hosszú, de csodás, pont jó lesz, háromszereplős mondat, kivágom az adut nagy boldogan. Nem jó, túl agresszív, legyen inkább a rántott. Én kiszálltam, esküszöm. Pár sorral lejjebb szerencsére találtam még egyet, nagyon illik ránk, a nők haja csak úgy illatozott, és fényben úszott minden, és hemzsegtek a tigrisek. Mégis inkább a gépház, az simán ráhúzható mindenre, ha mondjuk időközben berág valamiért, fogja magát, és ránk ordít, ez kell, ez a mi mondatunk, az elejéről lehagyjuk, AZ ÖRDÖGBE, és hadd szóljon jó erős, szép férfihangon:
LETAKARODTOK NYOMBAN MINDKETTEN A GÉPHÁZBA ÉS OTT IS MARADTOK!