Elmegy, mindig csak el, el, csak el | ritaritmia

Elmegy, mindig csak el, el, csak el

Most épp nem a fiam. Hál’ isten nem is megy, úgy nézem, egyelőre intakt, nem buzdult bele a nagy kint létbe, hiába sikk meg a trendek, hazahúz a szíve, szereti, azt mondja, neki itt jó, máshol pedig nem jó ugyanúgy lehet, ráadásnak ott a csomagban kapott Erős Pisták, 8 tojásos lúdgége, darált mák fájdalma, akkor már inkább ez a rögvaló.

Az Ecseri volt velük a csimborasszó. Onnantól mélyrepülés. Míg vársz valamit, remek. Mikor benne vagy, az eleje boldogság, a közepén fordul meg. Hogy csússz le, bele az elválásba, az utolsó napok tömény, alattomos bánat. Ha az ember öccse túl messze él, minden perc együtt csak félnek tűnik. A vége felé negyednek. Rohadék ellenség az idő. Nem tudod, mivel harcolsz, küzdesz, marnál bele, hogy ne telne annyira, néha félrecsúszik, és másba tépsz helyette.

Ezek vagyunk mi, felnőttek, akik noha sokat akarnak, minél nagyobb darabot, de okosak, és felmérik, nem lehet, osztozni kell szépen, beáldozzák az együttlétet, mert még szétszakadnak. A gyerekekkel viszont, mikor érintett hat-hét gyerek, na akkor vág húsba csak igazán. Mert azt kérdezik nap nap után, okosak ők is, hogy miért nem lehet folyton, örökre így. Milyen szemétség, mondják, meg hogy hiába akarnak ott jót, nekik itt a jó, hát értsék már meg.

Hiába világos, ezek kitüntetett napok, és más volna, ha itthon élnének. Más, nyilván, hisz nem ennének esténként pop corn-t After Eight-tel, hozzá M&M és gumicukor. Hanem lenne csak sima hétvége, mikor egy húsleves, egy kiállítás, egy antikvitás és az összes egyéb olyan természetes. És lennének egymásnak ők heten, hétköznapin, nem csak ünnepen, iskola, vizsgák, fegyelem, de örömben-szomorúságban, bármikor, tutira volna kit megtalálniuk. Míg fel nem nőnek ők is, és majd egyetlen célt látnak, gyerekeiknek a legjobb legyen, szerintük a legjobb – ha a világ végén, hát ott.

Összeszedegetek mindent, ami utánuk maradt. Emléknek. Az öreg írógép mellett találok pár lapot. “M. vagyok. Szeretem a tejet. És a kakaót. ÉS a szőlőt is. 4%, hogy nem vagyok a helyzet magaslatán. Holnap nem tudom, hogy hova fogunk menni. Majd kiderül. Remélem.
Hellohello,
próbáljadelolvasniesztamondatot. Hogyhanemtudodelolvasniakorbutavagyszerintem.
ViszontlátásraBarnabás,Nimród,Lénárd,Kristóf,Feri
RitaésAbigél …………………..”


Itt szólhat hozzá

VÁROM A HOZZÁSZÓLÁST

(Az email-címet nem teszem közzé.) A kötelezően kitöltendő mezőket a * karakter jelöli.

*