ez is volt

Reggel van. Ma fekete bakancsot húzok. Kinézek az ablakon. Ezt látom. Sopron, utolsó nap. Nem húzok fekete bakancsot, jó lesz a tangapapucs, max fázom.

(…) Egyforma kupacokba gyűjti a leveleket, füvet, sörösüvegeket. Szabályos kupacok. Szabályos ember, meg kellene kérdezni tőle, hogy mégis mit követett el. A körülmények gondos mérlegelésével úszta meg a pénzbüntetést. Komoly érvágás lett volna neki, van komolytalan is, elvágják az eredet, magad vágod el, komolytalanul. Az olyan, hogy közben nevetsz. Hálás a közmunkáért.
Visszajön a felügyelő főnök, János megmozdítja a vasvillát, dobálja vele kifelé az árokpartra, amit csak talál. Például egy döglött madár is fennakad a vasvillája hegyén. Hiába rázza, nem jön le. A talpával nem akarja leszedni, az a saját cipőtalpa. A ruhája is saját, csak a sárga mellényt adták. (…)

/Közmunka, novella, megjelent Jelenkor, olvasható itt: http://jelenkor.net/main.php?disp=disp&ID=2184 /

Jegyzet: Sopronkőhidán nincs saját ruha. Ez nem közmunka. Fegyház- vagy börtönbüntetés.