Ezen kívül meghívlak egy teára

Hajam lágy, vállam szögletes, jelen van bennem a kettősség. Néha nem vagyok eldönthető. Ébredés után kinyílik a testem, ez viszont sosincs másként, kinyílok a hajnali fénynek Azzal kezdődik, hogy kontyot tűzök, felemelem a karom, hónaljamat a világnak tárom. Vidám, gondtalan terület, védett kis zug, szubtrópusi légköre könnyed. Nagy levegőre tágul a mellkas, ha ablakot nyitok az utcára, de nem nézek ki. Sosem nézek ki reggel, nyomaszt, ha látom, kutyát sétáltatnak. Lehet Baywatch-os póráz, puha hátipaplanka, rögtön a szabadság jut eszembe, el van ezektől szedve. Hiába ad az a drága tanítónéni is a csincsillájának rózsát. Eszi, szereti, mindegy neki, sárga vagy piros, de mégiscsak be van zárva egy ketrecbe.

Gyapjas Betonka fiókos nappala –
beszélgetés, felolvasás valahol az álom és ébrenlét határán 2014. március 18-án. Ugyanitt, ugyanekkor a teljes szöveg is elhangzik majd.