God gave to you the gift to play football/Pelé/ | ritaritmia

God gave to you the gift to play football
/Pelé/

Elvittem őket, mert példás anya vagyok. Önfeláldozó, legyen meg nekik a Pelé. Ha már a bátyjuk lelkesedése átragadt rájuk menthetetlen, ha már ez a legfőbb közös platform, ha már beszippantotta őket forever. Foci. Próbálj meg ellene küzdeni, ha van körülötted négy elszánt, fanatikusba fordult fiú.

Bespejzoltam, amit csak lehet, triplacsokis muffin, napraforgós perec, sajtszószos nachos, édes volt a srác, tett rá extra jalapeñot. Legrosszabb verzió, hogy a hangerőtől majd nem tudok aludni, nézek félálomban, mit ugrabugrálnak a pályán összevissza. De legalább megvan a szenvedés, tényleg föláldozás, a végére üdvözült leszek.

Hétkor kezdődött a mozi, reggeltől eltelt tíz-tizenkét óra, kinek mennyi. Pont elég volt ez a rengeteg idő, hogy átadják magukat az élvezetnek. Mondjuk nálunk nem nagy ügy folyton fociról dumálni, de most ez rendesen felpörgött. Megváltás volt, üde pár perc Mamut-shopok mellett elhaladni, kamuból rámutattam egy-két kirakatra, addig se szól senki.

A jó elnyeri a jutalmát, én elnyertem tényleg. Helyén volt a film komplettül, még szórakoztam is. Volt benne szív és akció, épp annyi izgalom, amennyi jól esik, és szeretem, ha lassítás közben száll a por. Nem nyűglődte túl a grund-fílinget, és nem is volt benne túl sok szöglet. Megtudtam valamint, mi az a ginga. Sőt utánaolvastam hazaérve.

Persze adtam alájuk a lovat már egy ideje, nem volt pénztárak tövében olyan EURO2016, amit ott bírtam volna hagyni. Ekkor még mindig csak a gondos típus voltam. Türelmes akkor, amikor itthon az addig heveny hisztériát okozó FIFA játszmákat bárgyún hagytam meg-megújrázni.

Azt mondtam viszont a mozi után, mikor egy snittben a kiborult kristálycukor fölött az igazi Pelé rám visszamosolygott, ide vele nekem az EB-t. Vadászni már vadászok, hát jöjjön a foci, kicsit maszkulinná válik az ember dominánsan férfi közegben. Megvan naptáram alatt a tabella, ki mikor következik, épp csak nem fogadok eredményre. De ott ülök velük minden áldott délután és este, chips, kóla. És női szeszély, mert azért odavannak.

Kik régen, ki most


Itt szólhat hozzá

VÁROM A HOZZÁSZÓLÁST

(Az email-címet nem teszem közzé.) A kötelezően kitöltendő mezőket a * karakter jelöli.

*