Hadd legyek a te kutyád! | ritaritmia

Hadd legyek a te kutyád!

A kutya úgy, ahogy van, kimaradt. Nem a régről beszélek, amikor volt tacskóm meg pulim. Azt írtam róluk egyszer valami versszerű szövegbe, hogy volt egy zsemleszínű tacskóm. A neve, Mucur, nem jelent semmit. Történtek vele szomorú dolgok. A helyére apám kis, fekete tacskót hozott. Mütyürnek hívtam, hogy legalább a nevük hasonlítson. Nem szerettem, csak sétáltatni, mert mindenki megnézte. Fütyültek utánam a fiúk. Most nem a régről beszélek, hanem arról, hogy mi van. Kutyám, az nincsen.

Édesek, persze, főleg, amikor mész vendégségbe, és úgy vár, hogy szétugrálja a harisnyád. Végighancúroz, nyálas tőle az ujjad, amikor helyreigazítod a szoknyád. A szőröket nem érdemes leszedni, bárhova ülsz, kutyába ülsz, ha benti állat. Az állatot nem sértésnek szántam.

Érzékeny téma, megindító. Olvasom egy helyen minden éjjel, hogy aki már alszik … annak jó reggelt. Nem értettem először, de kiderült, hogy aki még nem, annak csak jó estét. Szép álmokat Mindenkinek! Kicsit esett. Ádi alszik, szuszog. Ez ott van mellette, ha esik, ha fúj, hogy Ádi már alszik, szuszog. Néha az, hogy Ádi háton van. Alatta legtöbbször képek mindenféle baglyokról, gondolom, ez szimbolizálja az estét. Egyszer egy kutya feküdt körbevackolva, díszpárnán. Kerestem, hátha fölfedezek Ádiból egy csecsemőökölnyit, aztán összeraktam, hogy a párnán az Ádit látom.

Valaki fél a kutyáktól, legalábbis nem állhatja őket, mégis azt mondja, vágyaimban súlytalanul lebegő kutya vagyok. Más önnönmagát kiáltja ki kutyának, de nem ám úgy, hogy te kutya!, hanem kóbor, hű, megértő. Csináltam pár képet a nyáron, előszedtem, nem volt semmi aktualitása, amikor elkezdtem kutyákról beszélni, aztán vagy a sors igazodott hozzám, vagy én a képekhez.

Előbb-utóbb mindenkit kutyába vesznek.


Itt szólhat hozzá

VÁROM A HOZZÁSZÓLÁST

(Az email-címet nem teszem közzé.) A kötelezően kitöltendő mezőket a * karakter jelöli.

*