Könyvbemutató. Meghívó. Titok. | ritaritmia

Könyvbemutató. Meghívó. Titok.

Már csak az van hátra, és következhet a Nagy Hátradőlés menten, hogy bemutassák ország-világ előtt. Ország-világhoz az kell, hogy mindenki ott legyen. Nem számolom, tudom, ott lesz. Olyan kevés elég a mindenkihez.

Úgy szokott lenni, hogy az ember elmesél pár dolgot. Elárul. Például egy verset előre. Most ezt, hogy ne terheljelek meg, legyek rövid, egy kicsit szerelmes, és ne vigyek túlzásba semmit. Sose halálos az ilyesmi, véresen komoly viszonyok nincsenek, tanuld meg. Csak a következmény, arra érdemes odafigyelni.

kundryként előttetek

„de aki széjjel szédül,
szénné feketül végül”
(Eschenbach: Parzival)

tűnj el úgy, hogy ne lássalak,
végképp tűnj el, ne abnormálisan,
meghagyva magadból mindent,
íz, szag, hang — vigyed,
én meg sétálni kezdek, házakból ki-be,
járkálok házakban, ajtón megyek be, ablakon,
főként hátul, rejtett kis hátsó bejáraton,
ezért szeretnek,
mert észre se vesznek, járkálok bent,
nem válaszolok, halkan mondok pár szépet,
jó vagy, kedves, szeretni lehet,
nem vagy szar alak,
viszek ételt, egy rúd szalámi, kenyér,
mustárt, ha kérnek, egyszer viszek egy zenélődobozt,
és azt a szőke férfit rövid szakálla között
megcsókolom,
aztán mégis veled álmodom hosszan,
sebek szagát érzem, másokét,
miközben kitéped magad belőlem, megint a szőke,
a lábát megmosom, de nem fog megváltani.

Meg úgy is szokott lenni, hogy a szerző kifecsegi. Na nem, hogy mi van az első oldalon, milyen idézet, az idő előtt ne derüljön ki. Hanem azt, mi nincs rajta, de lehetett volna, ha a legkedvesebbjei közül épp amellett dönt.

„Ver, ver, ver a szíve. Szélesen és hatalmasan. Mint a 6-os számú ház. Mint az Irtis 1918 májusában. Mint a Kövér Berta. Mint a blokád. Mint az Isten.” Vlagyimir Szorokin, A jég, mert a jég, az egy korszak, valahol ott, ahol a versek kialakultak. És van még belőle. „A karamellkakasok, amiket apu hozott a vásárból, jobb ízűek. Azokat éjjel-nappal szopogattam volna.” Ez pedig mert azóta van mozgásban ugyanígy. „És a szívem megint mozogni kezdett. Mint egy állatka.”

Hogy közel kerülj hozzá, még közelebb, az Írók Boltjában találod személyesen. A bemutató 2016. április 26. délután 5 óra. Várlak. Majd olvasok egy kicsit, és a könyvedbe csupa olyasmit írok, amit szeretnél. Előtte mutatok valamit.

Megnéztem a nyomdát, muszáj volt megnézni, hol lettek könyvvé a verseim. Láttam a kulissza titkait. A k betűt figyeltem, az utolsó betűt a könyvben, milyen lesz, ha odáig eljutsz, miközben a gépek működésbe kezdtek körülöttem. Elindították direkt nekem, én pedig elvesztem zakatolásban, borítóél-hajtásban, oldalszabásban, beleszédültem az édes nyomdaillatba.


Itt szólhat hozzá

VÁROM A HOZZÁSZÓLÁST

(Az email-címet nem teszem közzé.) A kötelezően kitöltendő mezőket a * karakter jelöli.

*