Általános

Maga az én külvilágom!

Nagynéném olvas. Nem ismeri a netet. Könyveket ajánl alkalomadtán. gLattauer Dgyógyír északi szélr. Ez volt az sms-ben. A címe tetszett, jöhet, meglepő gyorsan beszereztem. A könyvtárban derült ki, van folytatás. A második, gondolom, a sikeren való felbuzdulás.

Megnézem a fickót a hátsó fülön. Bécs, 1960. Újságok, könyvek, aztán a Wiener Kammerspiele. Őszbarna haj, és jó a szemüvege.

Emmi és Leo, levél és válaszlevelek. E-mailben, de a klasszik forma, csak köztük éppen se idő, se posta, ráncfelvarrott de Laclos. Idegesít az eleje, Bridget Jones ugrik be, Két perc múlva, Negyedóra múlva, Négy nap múlva egy-egy menetrendszerű évődés. Aztán Prága fordított a dolgon: minden szürke és szürke, és este a világ legsötétebb fájával burkolt étteremben fehér knédlit eszik az ember és barna sört iszik hozzá, miközben árgus szemekkel figyeli a nem túlságosan elfoglalt, életunt pincér, aki már mindent feladott, miután egy hivatalos látogatáson Brezsnyevnek szolgált fel.

Férfi és nő nem ismerik egymást, fals címre megy egy előfizetés-lemondás, így jönnek össze. Kvázi csetelnek a preFacebook korban, és várni kezdik, hogy a másik jelentkezzen. Olyan, mintha a hétköznapjaimat végigkísérő belső hangomnak a második szólama lenne. Párbeszéddé változtatta a belső monológomat.

Nem érdemes a találkozás. Semmi varázslat többé, semmi illúzió. (…) Hogyan birkózzék meg az ember az együttlét közvetlenségével, ha soha nem gyakorolta? Eközben pedig hogyan lehet féltékeny a másik életére, ha arról semmit se tud? Hogyan vágyhat benne lenni, ha a hozzá tartozó arcot csupán elképzeli? Hogyan lehet együtt borozni éjfélkor külön? Utána hogy lehet úgy búcsúzni, menjünk aludni, mintha közös ágyba?

Leo, szükségem van magára! Muszáj a saját világomon kívül is éreznem és mozognom. Leo, maga az én külvilágom! Rémlik valahonnan. Mindenképp megfog, ha játszottál már kétszereplős kamaradarabban. Biztos, hogy játszottál, ez az a felület, ahol játszani szokás. Ez nem jó. Ez beteges, nem? Ne fejezzük be?, ezt kérdezi Emmi. És nem, nem lehet befejezni.

Leave a Reply

(Az email-címet nem teszem közzé.) A kötelezően kitöltendő mezőket a * karakter jelöli.