mágus szőrös | ritaritmia

mágus szőrös

nincs itthon a legnagyobb fiam. már három hete. ha elválsz, ez van. négy hét a nyárból minimum. az elején, amíg kicsi, szűkölsz nélküle. mert hiányzik, és mert irigy vagy. féltékeny és bizonytalan. aztán nő a kissrác, felhívnak, pontosan egyszer minden héten, az négy. nem mond semmit, jól vagyok, minden szuper. aztán megint nő egy kicsit, sokat nő, és magától jelentkezik. gondol rád. nem vagy irigy, féltékeny és bizonytalan. fölmegyek a szobájába, lehasalok az ágyra. előveszek egy könyvét, rowling, jó lesz. kinyitom középen. ott volt, megbűvölt kristályládikába zárva, a mágus dobogó szíve. e szívet, mely régen elszakíttatott szemtől, fültől és ujjaktól, nem ejthette rabul se szépség, se dallamos női hang, se selymes tapintású bőr. a hajadon elborzadt, mert a szív aszott volt, és hosszú, fekete szőr nőtte be. megírom neki sms-ben, a szobát, a hasalást, a bogar bardot. ide meg keresek a neten egy férfimellkast.


Itt szólhat hozzá

VÁROM A HOZZÁSZÓLÁST

(Az email-címet nem teszem közzé.) A kötelezően kitöltendő mezőket a * karakter jelöli.

*