Málik Roland – | ritaritmia

Málik Roland –

Az első dolog a nevem, a második azoknak a szeme, a harmadik egy gondolat: hamarosan meghalok, nem fogok meghalni. Hamarosan meghalok nem fogok meghalni hamarosan meghalok nem fogok meghalni hamarosan – térdig ér a víz (…) hamarosan meghalok nem fogok meghalni hamarosan meghalok nem fogok meghalni hamarosan meghalok – a hullámok körös-körül mindenütt, nem szabad gondolkodni, merre van a szárazföld? ki visz oda, ki parancsol?, a szél, az áramlat, a siránkozó imák, a dühödt imák, a tomboló tenger, a félelem, hogy
/A. Baricco: Tengeróceán/


2 hozzászólás
  1. Weber Kristóf szerint:

    Én ezt tovább írnám, megtartva, sulykolva a visszatéréseket, és kibővítve a mögöttest. Aztán valszeg megzenésíteném. Már most rezonál, de ha túl jó lesz elveszhet: a száz százalékhoz én már nem adhatok hozzá semmit.

VÁROM A HOZZÁSZÓLÁST

(Az email-címet nem teszem közzé.) A kötelezően kitöltendő mezőket a * karakter jelöli.

*