mindenféle márciusok | ritaritmia

mindenféle márciusok

itt ez az ócska, üres felület, villogó fekete pálcika húz maga után fekete szavakat, ettől nem lehet jól lenni, ettől nem lehet sehogy. egyszerűbb volt régen, amikor még éltek aranyhalak.

a legrémisztőbb, igen, a fehér lap, amint arra vár, hogy teleírják. (a fehér mező a monitoron, ami ugyanarra vár.)
a betöltését várja, leginkább a peano-görbét, mely lassan, pontról pontra kitölti egészen feketével.
a csend a hangra vár, még ha csak zaj is lesz a végén abból.
a fehér lap a betöltöttségre, legyen csak maszat vagy paca.

különös módon, talán a nap, talán a szél, talán nagyanyám szőnyegének mintái, mit tudom én, de mögém került minden, ami nehéz, pedig az elmúlt napokban nagyon előttem volt.
kitaláltam, hogy vasárnap ötig, mindegy, ha csak fél órára is, nem érdekel az idő, de átugrom hozzád.

a várost zöldalmaillattal szőttük át. meg volt egy leheletnyi zeller.

[magammal hordom a szíved (a szívemben él]
e. e. cummings

magammal hordom a szíved (a szívemben él
a szíved) el sose hagy már (bárhova kell
mennem jössz velem angyalom; bármi is ér
általad ér te drága)

nem érdekel a sors (hisz te vagy a sorsom édes)
jobb világ se kell (hisz nincs világ tenálad szebb
s igazabb) s bármit mondott is volna eddig a hold-
világ s bármit dalolna a napsugár az is te vagy

ez az a mélységes titok mit senki sem ért
(ez a gyökér gyökere a bimbó bimbaja
s az élet fája egének ege; mit a szív remélt
s az elme rejtett túlnövi azt ez a fa)
s ez a nagy csoda mely csillagot csillagtól elkülönít

magammal hordom a szíved (a szíved hordja e szív)


Itt szólhat hozzá

VÁROM A HOZZÁSZÓLÁST

(Az email-címet nem teszem közzé.) A kötelezően kitöltendő mezőket a * karakter jelöli.

*