Nem értik, miért jó nekem kint a kanapé | ritaritmia

Nem értik, miért jó nekem kint a kanapé

Átbiciklizek Ausztriába a két tyúkért. Karácsonyra, tojni kellenek. Sima aszfaltszalag, középen neonsárga szaggatás, nézem a csíkokat, mintha rövidebbek lennének, aztán csak pöttyök szorosan egymás után. A Kresz-módosítás szerint nem tudom, mit jelent. Kosár nincs, azt elfelejtettem, adnak dobozt a tyúkkal, remélem. Megjelenik még egy sáv, biztos kaptató, de nem, minden marad lapos, viszont egyre több a sáv. Egyiken nők csatlakoznak be, másikon bőrkalapos férfiak, jönnek terményhordó asszonyok, és gyerekutánfutós párok. Van a vegyes, abban tekerek én, egy férfi a kapucnimba súgja, ez több, mint a Tour de France. A fűben tábla, Szindbád pecsenye, előtte csontvelő, 600 méter, és megismétlődik kétszázméterenként.

Körülnézek a házban, kimegyek a kertbe, ugyanúgy üres, három éve üres az egész, a ház, a kert, a pince. A kört a pincével fejezem be, kiszellőzik, elég neki öt perc, amíg végigjárom a málnabokrok helyét. A villany után tapogatózni kell, most világos van bent, fehéres fény egy kis rózsaszín beütéssel. Krumplit tartottunk itt meg szenet, aztán meg semmit, csak a víz jött föl derékig, csíkokban volt zöld a fal. Frissen meszelt fal, fehér linóleum, egy férfi dolgozik a belső teremben, asztal fölé hajol, mintha műtene. Halványrózsaszín masnikat fest macskák nyakára, aztán elővesz egy nyulat, arra lilával néhány szív kerül, mind műanyag. A pince legsötétebb hátsó falán lakkfehér polcokon gyűlnek a babák.

Valami bűnbanda vadászik rám. Van rá okuk. Hónapok óta nem találnak meg. Most is csak annyi kellett volna, hogy kikerülöm azt a külvárosi csehót. Bementem, egy fickó, akit régről ismerek, a szeretőm volt, néha még ma is, rögtön észrevett. Szólt a két férfinak, vitték a sört, mentek hátra vele a függönnyel eltakart kis szobába. Koszos volt a függöny nagyon, az alján a virágok szára főleg, mintha mocsárba lennének beletűzve. Lefényképeztem, aztán megléptem. Rohantam a szántás mellett, hamar elértem a négyes-hatost. A töltésre már sétáltam, nem lihegtem egyáltalán, a cipőm bosszantott, hogy saras lett, frissen ásták fel a töltés oldalát, ahol a villamos járt. Nem tudom, a fickó hogy intézte el, de nem várt a két férfi a ház előtt.


2 hozzászólás
  1. dani szerint:

    Szia,

    érdekes történet…

    Üdv!

VÁROM A HOZZÁSZÓLÁST

(Az email-címet nem teszem közzé.) A kötelezően kitöltendő mezőket a * karakter jelöli.

*