“Átkapcsolt az utolsó, harmadik szórakoztató csatornára. Itt, mint mindig, esztrádműsort adtak. Először két szép lány ragyogó fejdíszben duettet énekelt az aranyerdőcskéről, aztán egy széles ábrázatú mókamester, kacsintgatva és cuppantgatva, a nyughatatlan atomanyósa fondorlatairól mesélt, amin a molnárné néhányszor elnevette magát, a doktor pedig fáradtan hümmögött. Aztán lányok és fiúk jártak hosszan népi táncot a Jenyiszejen úszó Jermak gőzhajó fedélzetén.”
/Vlagyimir Szorokin: Hóvihar, Gondolat Kiadó, 2011./
