Ortodox love story | ritaritmia

Ortodox love story

Fiú: Jó volna, ha itt aludnál.
Lány: Majd, ha egy kicsit nagyobb leszek.
Fiú: Ne legyél már félős.
Lány: Jó, majd hozzád mászok át éjjel, akkor nem kell kivárni, hogy nagy legyek.

Megegyeztek. A lány ül egy darabig, mereng, elégedett. Aztán feláll, hogy most már inkább fényképezné a macskát, és fényképezi. Közben a legnagyobb fiú megkérdezi a fiút, hogy is van ez, merthogy eddig egy másik lányt akart feleségül venni. Úgy, hogy a lány azt mondta, szerelmes belém, ezért szerelmes vagyok belé. És a másik? Az elég sokszor megszívatott, de attól még feleségül veszem.

A fiú anyja fél, hogy nem lesz ez így jó. A lány kacag, fényképez, a fiú csíkos zokniját is, hívja őt játszani, hozzányomja fejét a fejéhez, és megfogja a kezét, szeretné, ha együtt robotgépeznének. Ez így sokkal jobb, gondolja az anya. És elhatározza, süt egy féldisznót, meghívja az apát, és kötnek szépen egy szerződést, ahogy régen csinálták az ilyesmit, megveszi a lányt, neki meg van pár éve dönteni, ha nem ez a fiú, hát maradt még helyben vagy három, akiből választani lehet.


2 hozzászólás
  1. Szuhai Barbara szerint:

    Na. Így jártunk. Ritkán találkozunk, kiesünk a pixisből. Rendes sorállás lesz a végén, aztán lehet Rita mamánál felvételizni….nem lennék a lánykák helyében…

    Írj Ritám, írj, ha jót akarsz nekünk!
    Puszik

VÁROM A HOZZÁSZÓLÁST

(Az email-címet nem teszem közzé.) A kötelezően kitöltendő mezőket a * karakter jelöli.

*