Öt | ritaritmia

Öt

Épült a házunk, apámmal mászkáltam az épphogy felhúzott falakon, alattunk száz méter mélység, százezer méter, anyám nem tudhatta meg. Megtudta, nem engedett át többet, legfeljebb kekszgolyót vihetek a melósoknak. Kilépek a kapun, elüt egy bicikli, onnantól megint mászkálhatok fönt, a keskeny téglacsíkon. Mindenki nagyon büszke rám, mennyire bátor, milyen kis vagány, ezt mesélik még évek múlva is. Én meg azt mesélem majd, hogy pont öt, amikor folyton szerelmet vall, ánégyesen porcukortömb-készítő gyárat tervez, jedierővel nyitja ki a fotocellás ajtót, és disznóvágásra mégse megyünk, hogy a malac ne haljon meg.


Itt szólhat hozzá

VÁROM A HOZZÁSZÓLÁST

(Az email-címet nem teszem közzé.) A kötelezően kitöltendő mezőket a * karakter jelöli.

*