Taranaki Daily News | ritaritmia

Taranaki Daily News

Nathan Foster, akár egy regényhős.
A Long Range Hunting koronázatlan királya. Fegyverguru, lőszerújratöltő mester. Urenuiban, a Taranaki hegy tövében. Hely, amelyről maguk is úgy tartják, “Like no other”.
Nathannak levél ment, egy Remington vagy egy Savage építhető-e át jobban. Válaszolt rá postafordultával, ott este, itt reggel. Ajánlott még pár saját írást. Harminc amerikai és tíz német szakkönyv után megérkezett tehát az igazi. Rajta Foster a hegyen, kezében öreg hadi Mauser, mellette ül egy vizsla. Azt a mindenit, csak nem egy vizsla.
Dobozban utaztak a könyvek és egy készlet ágyazatkészítő szett. Puskatus testének kiöntésére plasztilin és epoxigyanta.
Közte újság, a tégelyek ne rázkódjanak, a könyv ne gyűrődjön meg.
Nem engedem a lapokat szemétbe dobni. Kisimítgatom, szagolgatom, hátha megérzem rajta Új-Zélandot.

A méhészfiú, Edmund Hillary és az ő Mount Everestje az első oldalon. Nem az első persze, tizenharmadik. Traktorral, kétmotorossal hogyan szelt át földrészeket Déltől Északig. Az egyetlen, akinek arcmása még életében felkerült az ötdollárosra. Sir Ed.

Queen Elizabeth és az Archbishop. Megint a két pólus. Német és britbe öltözött katonák játszanak focit. A no man’s land, micsoda szép, senkiföldjén. Karácsony körüli megbékélés, dátum: 2014. december 27.

Summer Sale a hátlapon, hogy jön ez ide. Női cuccokra negyven százalék. A férfiakra csak huszonöt. Megéri nőnek lenni Új-Zélandon.

Senkiföldje megint, pedig már január kettő. BBC-féle The Crimson Field széria. Hermione, alias Grace, fityulás nővérke. Kiderül, a fityula sokat nyom a latba. Segíti a szerep átélését. Pláne, hogy a főactress anyja a hatvanas években szintén nővér volt, tökéletesre igazított betegágyak őre.

Gitáros fiúk Womand Fesztivál előtt. A brit Richard Thompson Purcell, Debussy és Sosztakovics társaságában költene el egy különleges vacsit, míg a malawi Josephy Nekwankwa akárkit meghívna, neki minden étkezés ünnep. Ha pedig egy dolgot meg tudnának változtatni a világban, hát igazságosság kéne, meg öröm és hála.

Női karórát találtak Plymouthban a Pukekura parki játszótéren. Menj a rendőrségre érte, ott van.

Az elültetett kertészt olvasom, pont illik hozzá a cikk a rózsákról. Elsősorban nyilván a szaporítás. Az Új-zélandi Rózsatársaság, hát nem édes, állást foglal, kell-e öntözni táppal. Azt mondja, kell. És hogy lehet-e tartani őket csüngő kosárkákban. Lehet, bár nem ajánlott. A gyökerük miatt, nem tudnak rendesen kifejlődni, hogy megtartsák a súlyukat. Maximum mini, az szóba jöhet, ha a szíved mindenáron az akasztott rózsák felé húz.

Van még pont kétoldalnyi sport.
Aucklandi lovaskupa, foci dögivel meg a bowls. Gurítja a golyót az öreg a sosemvolt zöld gyepen.
Ő és a többiek megmaradnak nekem.
Ánégyesre hajtom a kupacot. Még egyszer belefúrom az arcomat, és fölteszem a szekrény tetejére az egészet.


Itt szólhat hozzá

VÁROM A HOZZÁSZÓLÁST

(Az email-címet nem teszem közzé.) A kötelezően kitöltendő mezőket a * karakter jelöli.

*