Túl krumplis | ritaritmia

Túl krumplis

Álmában volt egy madara, a vállára szállt, ő meg simogatta kis, kemény tollait. Igény esetén bérlővel együtt is megvásárolható, olvasta közben a hirdetést. Egy megvásárolt bérlővel vajon mit kezd. Milyen igényt elégít ki. Akár meg is lehetne próbálni egyszer.

Kopog a szomszéd fapapucsa. Nem a papucs, az ajtó zörög. Felkel, tényleg a szomszéd. Egy másik szomszédról hozott híreket. Hogyan lett öngyilkos még a papucsbiznisz beindulása előtt. Vagyis hogy nem nagyon akart ragasztani talpakat. De muszáj volt. Végül nem ragasztott, hogy ne legyen öngyilkos. A szomszéd arról beszél, a másik szomszédot a teljes apátia miként gyűrte le.

Milyen madara volt. Szarka. Elegáns mellény, pávaszín farktollak. Egy hitevesztett alkesz hangján cserregte, rikácsolta, túl krumplis. Zagyva beszéd, egy szarkától elmegy. Van éntudata. Dehogy a papagáj, aki felismeri magát a tükörben, az a szajha. Nyelvbotlás, mi más. Olyan szép, ahogy repül.

A szomszéd megkérdezi, hogy bejöhet-e. Csak tényleg pár perc. Be. Kár bejönnie, de ha már ennyire. Hagy jöjjön. Leül a hokedlira. Valami érdekli. Nem az, amit kérdez, mit csináltál ebédre. Krumplit. Nem volt eléggé megsózva. Ez a vastag sült krumpli hátránya. Belül túl krumplis.Gyakran jut eszébe Julian Barnes. Robert De Niro-s mosoly, elegáns, brit kiadás.

A szomszédról akar még beszélni. Nincs már mit. Akkor jó lesz a bogáncs is. Mit keres a párkányon vizespohárban. Persze, tudja, hogy Skócia. Jelkép, rend, ilyenek. Mennyi mindent tud, gondolja, és citálja fennhangon, Nemo me impune lacessit. Nem fordítja le. Senki nem ingerelhet büntetlenül.


Itt szólhat hozzá

VÁROM A HOZZÁSZÓLÁST

(Az email-címet nem teszem közzé.) A kötelezően kitöltendő mezőket a * karakter jelöli.

*