Vasból kutyák, csillagok

Vaskutya

Egészen mélykék, lilába hajló,
mint az éj, ahhoz hasonlít,
és vannak rajta áttört csillagok.
A vaskutya oldala szép domború,
hiába fekszik, nem horpad be,
és nem lélegzik, mint egy átlagos kutya.
Levegő járja keresztül belső részeit
a csillagokon át, farka rendes félhold.
Keresztben fekszik a járdán,
hátsó lába nem lép, egyik a másik fölött,
az elsők szabályos véalakban.
Vasfülét hegyezi ugrásra készen,
arca mégis huncut, mintha élne,
kedélyes porcelánkutya-kifejezés.
Benyúl a kerítésen egy kislány,
szőke copf, macskanadrág,
nem éri el. A kutya marad, oldalán
csomó fekete matricaként
tűnik elő csillagformában a festetlen fém.

/Megjelent: Palócföld LVIII/1./