Végtelen történetünk

Ablak messziről …

… közelre.

“Mások hülyesége miatt ne tögyétök magatokat tönkre, nem éri mög.”

VIGASZ A KÖNYEKBEN

Miért vagy olyan bánatos,
Hol minden szív örűl?
Szemed mutatja, ne tagadd,
Itt sírtál egyedűl.

– «S ha egymagamban sírok itt
Enyém a fájdalom.
Édes a köny, csak az könyít
A fojtó bánaton.»

Hívnak vidám barátaid,
Mindannyi úgy szeret.
Ha veszteséged még oly nagy,
Köztünk felejtheted.

– «Zajongtok, ám nem sejtitek,
Milyen e gyötrelem, –
Nem veszteség, mit siratok,
Bár híját érezem.»

Ne csüggedj, hiszen ifju vagy,
Minden elérhető,
Van benned bátorság, remény
És szerzeni erő.

– «Oh megszerezni nem lehet,
Tőlem oly messze jár,
Oly magasan, mint fenn a szép
Fényes csillagsugár.»

Csillagra vágyni nem lehet,
De fényük elragad,
S gyönyörrel nézzük éjszaka
Szelid pompájukat.

– «S gyönyörrel nézem nappal én
Fényes csillagomat,
Hadd sírjam át az éjt, a míg
Könyem el nem apad.»

(Goethe, 1803.)

“Érdemös lönne ezt mögfogadni, kicsim.”

Dobozos tejek, búrkiflik gondűző világa

Kedvenc osztálytermem ajtaján nagyapám

„Emlékszel?
A történeted végtelen, nincs olyan, hogy belebuksz
olyanokra képes vagy, amit talán még te sem tudsz,
elfut az élet, jól teszed, hogyha vele futsz!”

/Süveg Márk aka Saiid – Helyből többet/

Köszönjük, hogy így lehetett, Nándi. És öt év szinte semmi, hogy megint így legyen.