Megnézem, hol van elrontva. Egy kutya, ha mégsem ugatott volna, talán akkor minden másként alakul. Nem érdemes elmélyedni benne, szétszedem, összerakom, nem fog menni, annyira pontosan többet nem illeszkedik. A hiánytalanság ideje helyett ideje az ölelgetésnek és ideje az ölelgetéstől való eltávozásnak, miként a nyugalomnak is, a földre nyomó, kimozdíthatatlan nyugalomé. Nem jönnek kobzosok, hogy énekeljenek réges-régi szerelmi történetet, amikor felidézés nélkül is ott áll előtted egy másik élet, ismeretlen mintájú szőnyegekkel. Csak bámulsz a saját kávéfőződre amannak kávészagát illetően, de már azt sem tudnád megmondani, hogy Wilkinson volt a polcán vagy Gilette, és ilyenkor hánynád rá a földet, aztán ráhánynál a földre, ha szoktál hányni idegességedben. Kopogtatom a falakat, / biztos helyen lakom, ez az igazság. Akarni lehet, hogy jó legyen, a szép meg változó minőség. A párnán zavar a nyál, ha az arcom hozzáér.
az nem idegbaj, ha a falakat kopogtatod?
)))
tekintsük azt is a vér bajának.
A kutya idézéskézbesítő. De néha lusta, és elfelejt ugatni.
Rákerestem: egyből meg is van a Hálón: http://vashkuckoja.wordpress.com/2010/06/19/a-helyreigazito-csoport/
Szórakoztató novella volt, (jé, film lett belőle), apróság, csak időnként beugrik – a kutya még gyakoribb gondolat lett nálam tőle, aminek biztosan láttad a nyomait.
mondjuk ez a hereföld blog a legjobb az egészben.
egyébként én is kutyafüggő vagyok, csak másként: még a szagukat is utálom. a pofájuk szagát különösen.