Vérbaj | ritaritmia

Vérbaj

Megnézem, hol van elrontva. Egy kutya, ha mégsem ugatott volna, talán akkor minden másként alakul. Nem érdemes elmélyedni benne, szétszedem, összerakom, nem fog menni, annyira pontosan többet nem illeszkedik. A hiánytalanság ideje helyett ideje az ölelgetésnek és ideje az ölelgetéstől való eltávozásnak, miként a nyugalomnak is, a földre nyomó, kimozdíthatatlan nyugalomé. Nem jönnek kobzosok, hogy énekeljenek réges-régi szerelmi történetet, amikor felidézés nélkül is ott áll előtted egy másik élet, ismeretlen mintájú szőnyegekkel. Csak bámulsz a saját kávéfőződre amannak kávészagát illetően, de már azt sem tudnád megmondani, hogy Wilkinson volt a polcán vagy Gilette, és ilyenkor hánynád rá a földet, aztán ráhánynál a földre, ha szoktál hányni idegességedben. Kopogtatom a falakat, / biztos helyen lakom, ez az igazság. Akarni lehet, hogy jó legyen, a szép meg változó minőség. A párnán zavar a nyál, ha az arcom hozzáér.


4 hozzászólás
  1. ágota szerint:

    az nem idegbaj, ha a falakat kopogtatod?
    )))

  2. Kriptomán szerint:

    A kutya idézéskézbesítő. De néha lusta, és elfelejt ugatni.

    Rákerestem: egyből meg is van a Hálón: http://vashkuckoja.wordpress.com/2010/06/19/a-helyreigazito-csoport/

    Szórakoztató novella volt, (jé, film lett belőle), apróság, csak időnként beugrik – a kutya még gyakoribb gondolat lett nálam tőle, aminek biztosan láttad a nyomait.

VÁROM A HOZZÁSZÓLÁST

(Az email-címet nem teszem közzé.) A kötelezően kitöltendő mezőket a * karakter jelöli.

*