Csokisdobozban fönt, a gardrób tetején | ritaritmia

Csokisdobozban fönt, a gardrób tetején

Sok, talán zavarosnak s egymásnak ellentmondónak látszó dolgokat fogsz e levélben olvasni – azonban arra kérlek, bocsásd meg, s nézd ezt el nekem, mert hidd el, nagyon nehéz dolgom van. (…) Sajnos, mindketten egy félreértés (félrevezetés) áldozatai voltunk. Hogy mégis milyen sokat jelentettél számomra, ahhoz tudnod kellene, hogy én már egyszer végképp lemondtam minden olyan álomról, amelynek megtestesítője egy olyan kedves, okos leányka, aki többre vágyik holmi futó kalandnál. (…) Neked például egy francia szóból képzett nevet adtam, Pusilanime-ot (…) Én álmodtam a szerelem és a barátság harmonikus egységéről – ami a mi helyzetünkben is megvalósítható lett volna. Látod, ez lehet, hogy mindig álom marad. (…) Emléked már megtisztítottam minden bánattól, s csak arra emlékszem, ami szép volt. Ez olyan kép a szívemben, amelyet csak egy ilyen véletlen, mégis mély, folytatásért könyörgő találkozás rajzolt bele. S hogy ez csak egyetlen, a sors által létrehozott véletlen marad, vagy mást is hoz az élet; az sajnos nem énrajtam múlik


Itt szólhat hozzá

VÁROM A HOZZÁSZÓLÁST

(Az email-címet nem teszem közzé.) A kötelezően kitöltendő mezőket a * karakter jelöli.

*