Férfi, nő, semmi | ritaritmia

Férfi, nő, semmi

Unalmas futni. Kell találni valamit, figyelni valami másra. Van, akiből zsinórok lógnak, egyenesen beműszerezik magukat futáshoz, mindenféle mérő és lejátszók. Zene, de van, aki közben nyelvet tanul, megy a fülébe az angol, fut, és mire vége, megvan egy leckével. Ha sokat fut, megvan kettő. Unalmas futni, dögunalom, meg fárasztó is. Hajnalban pláne, nincs senki az utcán, nincs kit bámulni, egy-kettő rendre elcseszi a buszt. A következő körben is ott tipródik a megállóban, hiába tudja, hogy hat húsz, még látja a busz hátulját, a fölső két lámpát a dombról. Csak öt perccel kelne hamarabb, elég lenne neki öt perc, és eléri.
Volt egy nénim, hatkor jött mindig, passzoltunk egymáshoz, hozta a kutyát szarni. Szimat, izgalom, kapkodás, hugyozás, szimat, hely, nem jó, másik hely, kínlódás, tekergés, szarás, szimat, és már meg is voltam a futással. Néztem őket, utálom a kutyákat, a nénin láttam, hogy ő viszont szereti. A kutya diktált. A néni szép ruhákban járt, húsvétreggel-illata volt, és soha nem köszönt nekem, hiába köszöntem mosolyogva, elegánsan, angolul, mindenféleképpen.
Aztán elköltöztem, nem tudtam annyira korán, később jártam a térre, fél nyolc. Néni nem volt, egy bácsi futott velem egy időben. Biztos szívbeteg, és ezt írta elő neki az orvos, vagy valami ilyesmi lehetett, mert alig vonszolta magát, de baromira kitartó volt. Előttem kezdte, én végeztem, ő maradt, egyszer leköröztem. Pár hét, már csak lehagyni tudtam, még pár, és ő hagyott le. Nem tudok fejlődni futásban, erre rájöttem. Nagyjából ekkor vettem észre a csajt a kocsinak dőlve, és a pasit, hogy ott beszélgetnek. Belelógnak a kavicsosba, mindegy nekik, beszélgetnek, kicsit odébblépnek, amikor jövök, hétköznap reggel fél nyolc.

/A teljes szöveg olvasható a Műút folyóirat 2013. májusi számában A nevem, hogy mit jelent és a Bedőlt a rendszer című kisprózákkal egy helyen. /


Itt szólhat hozzá

VÁROM A HOZZÁSZÓLÁST

(Az email-címet nem teszem közzé.) A kötelezően kitöltendő mezőket a * karakter jelöli.

*