Én összefont karral tartottam magam

Én szavakat tanultam. Én cselekvést, történést és létezést jelentő szavakat tanultam. Én megtanultam, mi a különbség a „van” és a „volt” között. Én főneveket tanultam. Én megtanultam, mi a különbség egyes szám és többes szám között. Én határozószókat tanultam.

Én reggel elővettem Handkét. Előveszem, ha valamit meg kell oldani. Én előveszem, ha tudom, hogy nem tudom megoldani. Én nem kerestem benne megoldást. Magamra húztam, mint egy leplet. Olyan volt, mintha rám szabták volna. Konfekciólepel, bárkire jó. Én azt hittem, hogy semmi nem látszik ki belőlem.

Én gondolatokkal játszottam. Én az öngyilkosság gondolatával játszottam. Én vékony jégen játszottam. Én idegen telken játszottam. Én eljátszottam a kétségbeesettet. Én eljátszottam a saját kétségbeesésemmel.

Én lassan mentem. Sírok között mentem, néha leültem. A fénnyel törődtem, az árnyékokat néztem. Én a csöndet választottam. Kisebb csöndet, mint amire vágytam, mások iránti tapintatból. Én figyelmes vagyok másokkal. Én nem vagyok tekintettel másokra. Én úgy csinálok, mintha lehetne egyszerre a kettőt.

Én nem kerestem az alkalmat. Én nem használtam ki a lehetőséget. Én nem követtem a kényszerűséget. Én nem számoltam a véletlennel.