Kívülről nyugodt voltam | ritaritmia

Kívülről nyugodt voltam

Annyiféle haszontalan titkot gyárt az ember. Veszi körül magát rejtélyekkel, itt-ott föltűnik valami lappangás. Üres margarinos doboz például, szinte hihetetlen, de el lehet bujtatni benne egy egész szerelmes délutánt. Hozzá nem illő fokhagymaszag szivárog belőle még évek múltán is. Három zsömlés fasírttal mindent nem lehetett volna megmagyarázni. Ha zellert reszeltek bele, akkor se.

Aztán itt vannak a képek. Legtöbb esetben adott a fényképezés lehetősége, a mobilt bárhol, bármikor el lehet sütni. Nem a pirospaprika-szagú szegedi pályaudvarról beszélek, ahol a nyál is folyni kezdett, mert hozzáképzelődött zsíroskenyér, hagyma, alá a paprikaszórásnak. Hanem az árva reggelek ügyleteiről, amiről Morny mondta a leghathatósabbat: „Csak ha a jobb oldalamon fekszem, tudom kiverni a micsodámat, ha ezt akarom tenni, eleve átbillenek bal élemre, s az egész azon múlik, van-e késztetésem, hogy visszabillenjek.”

Haszontalan titok a fehér Wrangler. Negyedik táján lett meg legjobb barátnőmmel a Mechanikus Narancs. Mozi után átlépünk hozzájuk feszkót levezetni, dübög bennem a gyászinduló, a krumplicukor a fogamba ragadt. Fehér Wranglerem van, mindig lemaradtam az új dolgokról, ez az egyetlen új dolog, ami csak nekem van. A szobáját elzárja előlem, oda most ne menjek, nagy a rendetlenség. Amikor pisilni fut, mégis benézek, félig nyitva a szekrény, közelebb lépek, az alsó polcon fehér Wrangler. Szétvágni, ez volt bennem, szanaszét, miszlikbe, késsel, az egészet.


Itt szólhat hozzá

VÁROM A HOZZÁSZÓLÁST

(Az email-címet nem teszem közzé.) A kötelezően kitöltendő mezőket a * karakter jelöli.

*