Még mindig az oroszok | ritaritmia

Még mindig az oroszok

És még mindig a vonatkozó Viktor Jerofejev. Nem cifrázom, tudniillik az Enciklopédiában a medvéről, orosz medve, ott van minden. Nagyjából stimmel, mondom úgy, hogy nemrég beleszagoltam, épp a hónaljába csak valamit. Ráadásul Pityer a sűrűjétől elég messze esik, szóval ahogy egyre távolabb mész, az összes passzus egyre valószerűbb. De persze az is fölmerül, hogy kamu az egész.

Az orosz lélek enciklopédiája

Érinthetetlenségétől megfosztva Oroszország nem ébreszt tiszteletet maga iránt. Rendszerint megrontja azokat, akik közelednek hozzá. Maradandó lenyomatot hagy azokon, akik felkeresték.
Hibbant agyú nép nem hiába születik? Ugyan már! A galaxis attól még szívesen belevág a blow up-ba. Ráuntam a hegyibeszédekre.
Volt mitől elveszíteni a fejem.
Törekvésem, hogy a megvetésnek esztétikai ekvivalenst találjak, végső soron szellemi lázba sodort. Elvadult szaporulatot hozott, s mindenkit háttérbe szorítva megszületett a vezérürü, amelyik kivezetett az én orosz világomból a sajátjába, mindent megváltoztatva, semmit le nem rombolva. Szeretnék előre is szabadkozni: az orosz világban történő mozgás nem öltött sem etnografikus, sem kórbonctani-anatómiai jelleget. Sem a közkeletű járatokat nem érintette, sem a tiltott ösvényeket. Mindezek a részletek lényegtelenek a vezérürü számára. A mozgás belső síkon történt, és csak elvétve fogalmazódott meg szavakban.
Oroszországot úgy fogadtam magamba, mint egy műalkotást.

Ermitázs, 2016.

Ha hinni lehet a matrjoskának, úgy az élet: bukfenc az anyaméhbe. Az orosz élet középpontja meghirdetett módon az embrió. Minden egyéb csak borító, prána, lepel. Bármilyen dögösek legyenek is a nagy matrjoskák, mégiscsak felszínesek, önelégültek. Az élet statikus hiúsága rejlik bennük.
Ha kézbe veszünk egy matrjoskababát, képtelenség abbahagyni a szétszedését, csavargatását. Szeretnénk leásni az igazságig. A matrjoska az elsődleges játékon épül fel, amelyet a csecsemők is ismernek, és benne rejlik a ruha alapvető szexuális hatása: a bújócska. Az igazság a titokban van eltemetve. Az igazság áldozatokat követel. A nagy matrjoskák kisebbekkel terhesek, mint saját sokszoros halálukkal. A szórakozás végett recsegnek a testek, repülnek a fejek. Minél beljebb hatolunk, annál kevesebb a szín, halványabbak a csodák, fáradtabb az alkotó. A matrjoska a krónikus kimerültség, a világtól való félelem jele. A legapróbb emberkéhez érve, kit helyhiány miatt rosszul festettek meg, az embriógnómnál a kisdedek okozta ellágyulást feltételezik. A meghatottság felvillanása. Vágyódás a szülők után. Arca nem ráncos, hanem mintha pókhálós lenne, kezei, mint a reszelő. Kivehetetlen, hogy férfi-e, nő-e? Az anya érdes anyakezét szeretnénk megcsókolni, az apa ráncait elsimítani. De az orosz egység túlságosan sekélyes az érzelmekhez, az integritás tehetetlen, mindez merő képzelődés, s a legapróbb bábu mindig begurul az asztal alá.

Hűtőm, 2016.


Itt szólhat hozzá

VÁROM A HOZZÁSZÓLÁST

(Az email-címet nem teszem közzé.) A kötelezően kitöltendő mezőket a * karakter jelöli.

*