Mesék meséje

Nem elemzem, nem reklámozom. Egyszerűen csak elmondom, mit érzek. Már segítséget is kértem. Azt mondják, max áprilisig kell kihúznom, akkor jön megint tizenhárom. De addig muszáj volna valami.

Könnyű addikció, egyelőre nincsenek tünetek. Hacsak az nem, hogy más se jár a fejemben. Eddig önhitt voltam, most pedig gyarló. Nem volt a pakliban egyéb lap, mint hogy intakt maradok. Annyira tudatos lény, aki ellent bír állni, mit ellent, hát nincsen is minek.

Az első körben elvéreztem. Az első nyavalyás sorozat kilóra megvett, amibe beleütköztem. Oké, mondhatnád, Black Mirror, az hogy is volt. Rendben volt, megnéztem, mint akárhány jófajta filmet.

A Szolgálólányra véletlen leltem. Ajánlotta valaki a könyvet. Aztán telt az idő, a könyvet elfelejtettem, helyette megláttam egy filmet az ismerős címmel. Rosszul mondom, van film is belőle, ez a sorozat, abba merültem.

Az eleje nem tetszett. Szokvány üldözősdi, őrjöng, rohan, üvölt. Az első rész első tíz percénél majdnem nem jutottam tovább. Akkor jött a megmentő snitt. Egy nő ül az ablakban, háta mögül fény, nem látszik az arca. A kontraszt kezdett izgatni.

Antikba hajló környezet, konyhában középkori képek, utcán bűnfekete dzsip. Játékba vittek észrevétlen. Ahogy változott, ahogy áttűnt a vérbordó köpeny a menekülés izzadt kabátjába, onnan az idill lenge blúzába, majd vissza hófehér, keményített fityulába.

A képernyőm néha mint egy festmény, olyan volt. Tökéletes. Az arányok, a színek, a sötétségek. A harmadik rész körül jártam, mikor megijedtem.

Szimpla, bájos vasárnap délelőtt. Sétán túl, készen már friss kenyérrel a csilis bab, éreztem a tejszínes kuszkusz illatát aszalt sárgabarackkal. Ekkor hallottam meg a vijjogást. Összerándult a szívem. Annyira valóságos lett, annyira filmszerű, hogy félni kezdtem.

Nyilván csak egy mentő a János Kórházba. Mégis arra gondoltam, amiről anyuval beszélgettünk a napokban. Nemrég olvasta újra Orwellt. Aztán a Szép új világ következett. És azt érezte végig, hogy borzongat.

Rávettem. Egy hónap ingyen próbaidőszak. Muszáj látnia. Sikerült neki, klasszul beregisztrálta. És hozzáfogott ő is. Nem szólok neki előre. Nem mondom el, mitől félek. Hogy ez simán egy vízió, és egyszer aktuális lesz.

Most csak várok. Hátha előáll valaki áprilisig, hogy ezt nézzed, imádni fogod pont ugyanígy. Nem akarok a Szolgálólányra gondolni. Ahogy a betonfalra akasztottak vérét slaggal mossák le. A fal az Alsó rakpart támfalára hasonlított.