Brigsby Bear

Nem úgy indult, hogy ebből bármi is lesz. Sőt úgy indult, a legvadabb rémálom valósul meg. Hogy hiány lesz, és konstans fájdalom az átcseszettség felett.

Egyszer elkövetkezik, lassú, alattomos vergődés után, hogy az ember elfárad fájni. Csak fáj, fáj, aztán elzsibbad, lehet, hogy azért lett másképp. Vagy azért, mert már elég volt, hiába tesz bele mindent az a hülye, hiába adja sokadjára tálcán a lelkét, hát mi van cserébe. Semmibe vevés, megalázás, első legyen nektek boldog karácsony nélküli karácsony. Lehet, hogy a Jóisten adott valamit helyette kárpótlás gyanánt. Mindegy, miért lett így, máris nosztalgiázunk, pedig nincs még olyan messze. Sírjuk vissza, milyen szép volt nekünk. Mennyire jól esett a csönd. Most mondjak valami irtózatos nagyot? Nyugalom volt végig, és nettó szeretet.

És hála. Az utolsó kis fikarc morzsáért. Halom újságból együtt néztünk ki, válogattuk, alkudoztunk, írtunk hozzá és kihúztuk, hogy majd mit csinálunk meg. Cetliket ragasztani receptes füzetbe. Listát írni, hány vaj kell, és jó lesz-e műnokedli, vagy az már tényleg skandalum, nem, ne legyünk már gagyik. Majd szépen elmolyolunk, te hagymát pucolsz, te fokhagymát, jaj, azt ne, inkább akkor krumplit, leginkább tojást.

Egyszerű és közös volt minden. A Dixit Odyssey, a Skót tündérmesék. A Brigsby mackó, amit kínunkban találtunk, és nem kapcsoltuk ki mégse, pedig rajta volt az ujjam az escape-en. Kicsit olyan volt, mint a Szoba, de ezúttal jobban passzolt hozzánk a korhatár. Tízes römi, aztán tizennégyes, és A semmi közepén. Diós bejgli, neten lelt hipergyors verzió, mikor már minden elmúlt.

Nem akartunk tökéletesre semmit. Se kaját, se róla fényképet. Keltünk, mikor kedvünk volt. Háromkor kezdtük csinálni az ünnepi ebédet. Parázás helyett snitt, és koncepcióváltás. Majd holnap lesz kacsa, ma tornyot építünk maradékból, és habcsókkal cifrázzuk ki. Beszunytunk úton-útfélen arra a Svábhegynyi sütire. Barátok jöttek hozzánk szellősen, egy-egy délután. Görcs nem volt, csak összekacsintás, na, hogy alakulnak az ünnepek, kinek ki baszta el, és vajon mivel.

Téma volt, mennyire szól falsul a két (három, négy, x) gyerekem van, hát értsd meg, ha az egyikkel nem vagyok, a másikkal se bullshit igazságossága. Húsvét után immáron másodszor egyazon évben. Mind megegyeztünk abban – nem vagyunk már ifjú titánok, van mögöttünk bőven sátoros ünnep -, hogy azzal kell lenni, akinek tényleg, igazán kellesz. A többi csak szánalmas, szomorú színjáték, még az se, szimpla megjátszósdi. Kőkemény szabály ez, ha először fáj is, hogy úton-útfélen ne ess pofára, muszáj hozzászokni.

Elnyúlt melegítőben folytunk szanaszéjjel, és nem kívántunk egymás ellenére. Kedveink a másikéhoz meglepően spontán igazodtak. Még a hagyományos szentesti séta is tudott rövid kis kocsiban ülős körré szelídülni, fene megy ki az őrjöngő szélbe, és képzeld, így is láttunk angyalt ablakokban itt-ott. Nem voltak se dobok, se trombiták az év utolsó napján. Nem akartunk tökéletesre semmit. Mégis minden az lett.

Recept-túrás közben sárga lapon nagyapám írása, sajtos tallér. Tallérsütőm sose volt, szóval eddig nem merülhetett föl. Most gofrisütőből került ki régi, vajas-köményes emlék.

Ki se mentem a konyhába, mikor a fiúk hárman körbeülték, és hozzáfogtak. Csak hallgattam őket bentről szétolvadt mosollyal, miközben a hókiflik egyre böszmébbé lettek.

Hű, de lazac, hű, de spenót, hű, de madársaláta.

Chaud et froid, pontosan így hívják a fagyos tejszínben grillázs diómorzsát. Forró csokiban tocsogva lett a szezon legjobbja.

Egy ébredés utáni pogácsa, és mert sürgettek, hogy ennék, az első tepsi fakó és kicsit zsöngés. Na de a második, az lett az enyém.

Nagyapám után nagymamám, beléjük kapaszkodtam idén. Friss málnalekváros cacaós, mindig ezt csinált. A citrommáz nálam már csak a ráadás.

BBQ csirkeszárny és coleslaw, plusz bolti császárzsömle. Páran itt ölni tudtak volna érte.

Kacsa mellé …

… Yorkshire Pudding …

… kacsamellé.

Néha muszáj gyökérnek is lenni.

Na jó, legyen neked kókuszcsók. A Baked Alaska habját lejmoltam le érte, de megérte.

Gesztenyebödön fordítva, nem sütőrum, hanem Angostura, ha a szív mégiscsak felmerülne fájni.

Camembert és szegfűgomba egy szottyos csomagban.

Utóhang.
És még. Lazaccafat-leves, karfiolrizs, szverdlovszkij keksz, bárányraguleves, fokhagymás karaj, narancsszelet és nőiszeszély, kaszinótojás franciasalátán, kenyérsütés fehér, hajdina, sötét, nem tudjuk, mit hoz az új év, de egy étterem, az igen pazar lenne.