+44

Na, úgy vagyok, mint Koller, a férj, a Borgognoni-féle szomorúságból. Előtte hallgatok egy kis Plus 44-et, mielőtt kibökném, hogy igen, ezen kívül ma van még pár négyes. A dátum elsősorban, 04.04., utána pár falat citromtorta laufnak. Mindig citromtorta, nem kell más, mit kérsz, citromtortát, aztán már meg se kérdezik. Habbal persze, valódi tejszínhab és porcukorrögök. Jó volna nárcisz is, mászkálok egy kicsit az utcán, közel a kerítéshez, tudok néhány helyet. Közben fölhívsz, hogy menjek oda, odamegyek, eldugom a nárciszt egy kapualjban. Veled meg találkozunk, ma biztos találkozni fogunk, és te is fölhívsz. Esküdni mertem volna, hogy elfelejted, de hoztad azt a zászlót nyolcvanhatban, a sarló-kalapácsost, arról mindig eszedbe jutok, ahogy nekem meg a Koller megint, mert úgy vagyok, aztán mégse. Hány éves is maga? / Negyvennégy, mondja kelletlenül Koller. / Mintha valami bűnt vallana be. Ezek a pasik mit csinálnak ebből akkora ügyet?