Lehulló, szőke Krisztusunk

Matematikában a megfeleltetés, ez pont olyan, relációba hozni, pedig a napok se stimmelnek.
És mégis, mert nagycsütörtök a gyász napja, a felkészülésé, készülni a halálra.

„Először találkozik egy nagy, kék madárral. A madár félénken megjegyzi, zuhanni nem ugyanaz, mint repülni. Pfff, feleli mama, mit tudhatsz te erről? Hát, tényleg nem sokat, ismeri el a madár, azzal elrepül.
Nem sokkal később találkozik egy mókussal meg egy tőkehallal. Mindketten gyászosan közlik vele, hogy zuhanni nem ugyanolyan, mint repülni.
Pfff, mit tudtok ti erről, mondja mama.
Hát tényleg nem sokat, felelik, és zuhannak tovább.
Nem sokkal később mama találkozik egy öregasszonnyal, akit Isten kiűzött az égből, amiért annyira megkeseredett és hallgatag volt.
Jó napot, anya, köszönti őt mama.
Jó napot, lányom, feleli az öregasszony.
Mit csinálsz te itt, ég és föld között? – kérdezi mama.
Isten kiűzött a mennyből, mert annyira megkeseredett és hallgatag vagyok. És te mit keresel errefelé?
Leestem egy háztetőről, és most egyre csak zuhanok, anélkül, hogy valaha is földet érnék.
Márpedig zuhanni nem ugyanaz, mint repülni – mondja az öregasszony.
Pfff, mit tudhatsz te erről? – vág vissza mama.
Hát, tényleg nem valami sokat – ismeri el az öregasszony, azzal továbbzuhan.”
/Linn Ullmann: Stella zuhan/

Azután meghalni, majdnem nagypénteken.

In memoriam Hazai Attila /1967. április 30. – 2012. április 5./