egy pár beszéd

“- Ha valaki meg akarna késelni, mit csinálnál?
– Lelőném.
– Ha valaki megerőszakolna, elölről és hátulról, és kényszerítene rá, hogy az összes ondóját lenyeljem, mit csinálnál?
– Lelőném.
– Ha valaki nagyon megbántana, annyira, hogy ezer év alatt se tudnám elfelejteni, mit csinálnál?
– Lelőném.

– Semmit, ahogy mondom, semmit sem várok az élettől, semmit.
– Semmit, de semmit?
– Semmit, de semmit, semmit, de semmit, semmit, de semmit, semmit, de semmit, semmit, de semmit.

– Te sokszor szoktál hazudni?
– Nem… nem sokszor… tulajdonképpen sosem hazudok.
– Én egyfolytában, mindenkinek, akárkinek. Ha igazat mondanék, ijesztő volna az életem. Halott lány volnék. Egy csodálatos, őszinte, halott lány.

– Te hová mennél?
– Ausztráliába.
– Ausztráliába, micsoda marhaság, szerintem Ausztráliában semmi jó nincs.
– Nekem nem kell, hogy jó legyen, elég, ha a túloldalon van.”

/Ray Loriga: Égből pottyantak/