egy pár beszéd | ritaritmia

egy pár beszéd

“- Ha valaki meg akarna késelni, mit csinálnál?
- Lelőném.
- Ha valaki megerőszakolna, elölről és hátulról, és kényszerítene rá, hogy az összes ondóját lenyeljem, mit csinálnál?
- Lelőném.
- Ha valaki nagyon megbántana, annyira, hogy ezer év alatt se tudnám elfelejteni, mit csinálnál?
- Lelőném.

- Semmit, ahogy mondom, semmit sem várok az élettől, semmit.
- Semmit, de semmit?
- Semmit, de semmit, semmit, de semmit, semmit, de semmit, semmit, de semmit, semmit, de semmit.

- Te sokszor szoktál hazudni?
- Nem… nem sokszor… tulajdonképpen sosem hazudok.
- Én egyfolytában, mindenkinek, akárkinek. Ha igazat mondanék, ijesztő volna az életem. Halott lány volnék. Egy csodálatos, őszinte, halott lány.

- Te hová mennél?
- Ausztráliába.
- Ausztráliába, micsoda marhaság, szerintem Ausztráliában semmi jó nincs.
- Nekem nem kell, hogy jó legyen, elég, ha a túloldalon van.”

/Ray Loriga: Égből pottyantak/


Itt szólhat hozzá

VÁROM A HOZZÁSZÓLÁST

(Az email-címet nem teszem közzé.) A kötelezően kitöltendő mezőket a * karakter jelöli.

*