A Weber, az zene | ritaritmia

A Weber, az zene

Október egy, zongorán ülök, két szobával arrébb a gyerek. Pötyörög valamit, Émile Waldteufel, Les Patineurs Valse. Alakul, egész jónak tűnik így messziről.
Plakátot pár napja kellett csinálnunk, beugrik róla a dátum, egyezik a mával, zene, világnap.
Persze volt rajta nyilván Bartók (selyemhernyót tenyésztett), Vivaldi (488 mozifilm, included James Bond), megvolt Beethoven (60 szem kávébabból a fekete), a Mozartkugel is meg, Einstein (hegedűje Lina), sőt még Ravelen is túl lettünk a végére (legprecízebb francia órásmester).
Játszom a zongorán, ha már elseje, és ha már itt várok, ki jut eszembe prompt.
A Weber.

A Weber, az kalap (leginkább szalma).
A Weber, az fény, az kép, az Zorki (vagy Leica T).
A Weber, az Pécs.
A Weber, az járóbot (kamerás monopod és önvédelmi fegyver).
A Weber, az kekec.
A Weber, az hús-vér (nyers).
A Weber, az szivar.
A Weber, az szöveg (meg olvasószemüveg).
A Weber, az szív.

Na de hogy jön a Weber ide. Per pillanat az a lényege, hogy.
A Weber, az zene.
A Webernek hiszek. Számít a szája. A szeme, a füle meg pláne.
A Weber szeret. Pont úgy és annyira, ahogy megfelel nekem.
Ha nincs más, csak a Weber azzal a kedvemre való nevével, nincs hiány bennem. Almák a fáján, pulton lilahagyma (új, zsenge), néhol egy-egy macska, és a pécsi utcák.

“1. A világ előrehaladásában vagyok érdekelt. Emiatt készítek individuális műveket. Szerintem a személyes érvek, az argumentum ad personam hangsúlyozásával lehet haladó műveket létrehozni, s egy alkotó a saját érveivel is tud a világhoz hozzátenni.
2. A közösségi zene (népzene, populáris zene, könnyűzene, rockzene stb.) hagyományőrző hivatkozásai nem viszik előre a világot, hanem éppen hátramozdítják. Hagyományokat csak úgy érdemes ápolni, ha meg is teremtjük azokat, ehhez viszont újdonságokat kell kitalálni. Mindazonáltal a világ úgy halad évezredek óta, hogy két lépést tesz előre, egyet hátra (asszem Zenón).
3. Képes vagyok újdonságokat kitalálni. Ezért nálam alapállás, hogy a személyes érvekkel támogatott zene elsődlegesebb a közösségi érvek mentén létrehozott zenénél.
4. A közösségi zenékre szükség van. Nemcsak azért, mert a közösség összetartozását fejezik ki, hanem azért is mert ezek is a világot jobbító műalkotások, amelyek hathatnak az individuális zenére is.
5. Amikor az állítom, hogy a személyes érvekkel támogatott zene elsődlegesebb, akkor nem állítom azt, hogy az magasabb rendű volna. Hanem arra hívom fel a figyelmet, hogy nagyon is el kell választani a kettőt. Elavult nézet az, hogy csak jó zene és rossz zene van.”

És mikor kérem, adna valamit mára. (Egyszer már adott. A mama csókja, Op.88.)
Azt mondja, Charles Aznavour. Ma halt meg, kilencvennégy évesen. Október egy, (el)felejthetetlen.


Itt szólhat hozzá

VÁROM A HOZZÁSZÓLÁST

(Az email-címet nem teszem közzé.) A kötelezően kitöltendő mezőket a * karakter jelöli.

*