Agarak és emberek | ritaritmia

Agarak és emberek

Egereknek hívják őket a többiek. Van benne valami, tűorr, meredő szálbajusz és az incifinci farok. Még talán a szőrük is van annyira lágy, mint egy zsenge egérkabát. Finoman kell bánni velük, csak óvatosan, nehogy megroppanjanak vékony kis csontjaik.

Az Abigél név illett hozzá a leginkább, és olyan lett, ahogy képzeltem, bájos, szelíd, regényes. Mintha folyton titka volna, néz kifürkészhetetlen, szívbesétáló szemmel. Nem kifejezett kutya, ezt sejtettem azonnal, inkább valami Holdhegyről érkezett teremtmény.

Az egér az megvan, aztán ott az őztekintet, kengurulábak és macskatermészet. Ha volna róla, ahogy a Pokémonokról óvodáskorában a fiamnak, Hivatalos Kézikönyv, vagy minimum chipsből összegyűjthető tazo, harcmodorának legfeljebb a hipnózist jegyeznék fel, de hörgés és bénítócsapás sehol.

Egyéb technikája természetesen a szélvész, pont, mint a Pikachunak. Coursingre nem nevezem, fene tudja, féltem a térdét, hátha az instabilitást rá is átörökítettem, nálunk minden futók sorsa a rettegés. Kerítőjük voltam, a kölyök így lett az övék, akik végül táncba vittek megmérettetni a testvérek szépségét.

Nem véletlen, hogy a versenyszitukból farfölvetve hátrálok ki. Híján vagyok, érzem, mindig valaminek. Tűző napon páran sátornyi árnyékon osztozunk, várás és unalom, cinege ebem egy másik felé szippant. Semmi altesti inzultus, oldalvást csupán egy ártatlan orrontás.

Egyikünk se tudta, az egy győztes szuka. Érinthetetlen. Kis jószágomat e szimat miatt úgy tartották távol, hogy belerúgtak miheztartás végett. Miért volt muszáj rúgni, ezen gondolkodtam. Mert talán ezen a rongyos világon mindenki fél a másiktól.

Olyképp vagyok vele, ahogy ismételten Steinbeck, illetve ahogy kinek Lennie, kinek John Malkovich. Az embernek kell valaki, aki a közelében legyen. Megbolondul az ember, ha nincs senkije. Lehet az akárki, mindegy, csak együtt legyen az emberrel.

Akkor, abban a helyzetben, én kellettem az ő közelében. A fiú hiába vállalta el, hogy felvezeti, mert féltem, a füves göröngyökön ziher, hogy kimegy a térdem. Ezt együtt kellett megcsinálnunk, ketten. Vele, aki bizony jobb, mint az egér. Erősebben simogathatod.


Itt szólhat hozzá

VÁROM A HOZZÁSZÓLÁST

(Az email-címet nem teszem közzé.) A kötelezően kitöltendő mezőket a * karakter jelöli.

*