Alibi – hat hónapra

A pillanatról írni egyszerű.
Elkapom, itt van az ujjaim alatt, lenyomom szegényt.
Jutazsákba hullnak egyenként. A billentyűk a zsák száján a madzag. Karakterekbe zárom a tegnap sajtos lángosát.
Rögzül a kép, kiszínezem, hiába volt fekete-fehér. Hiányzott a sajt alól a fokhagymapép.
Bármit érdemes eltenni, hogy aztán elővedd. Gyönyörködjél. Milyen szép volt, vagy mennyire gyötrődtél. A fájdalmat felidézni különös élmény.
Gyűlnek, ahogy tányér szélén a főtt borsszem. Vagy kifliről ledörzsölt sószemek.
Nem a sóból indult, mégis arra futott ki. Az én pillanatom hűvös, távoli.

Jökla talpa fekete. Cipő nélkül járkál a hegyen. Combját minden lépésnél piszkálja valami. Mindig ugyanott sérti fel. Sántít tőle, mélyen belevág, ha túl nagyot lép. Igazít a zsebén. Egy darabig jó, aztán megint szúrni kezd. Nem veheti ki a csőrt, úgy nem hoz szerencsét. Egy Bonaparte-sirály csőre.
Az anyja még élt, mikor a házuk mellett egy reggel meglátta a halott lilét. Feküdt az ajtódeszkák mellett, rég lepattogott róluk a türkiz festék, az anyja pakolta halomba, macskaólat akart belőle Magnúsnak. De Magnúst az ól nem érdekelte, nyár végén eltűnt, mielőtt akár egyetlen deszka is a helyére került volna, felszívódott kövéren, nyakán télre növesztett vastag, szürke bunda. Senki nem siratta meg.
A lile úgy feküdt a macska hűlt helyén, mintha be akarta volna tölteni az űrt. Fején a fényes fekete tollmaszkról visszaverődött a türkiz. Jökla állt és nézte, soha nem látott még ilyen madarat. Örült, hogy nem él, mert ahogy észrevette, azonnal tudta, kell neki belőle egy darab. Tudta, dolga van a halott madárral. Nem tudta, hogy egy hét múlva az anyját nézi majd ugyanígy.
Jökla talpa fekete, combját szúrja a csőr. Kifőzte a Bonaparte-sirály fejét a csőréért, miután finoman leválasztotta a testről. Az ajtódeszkán darabolta fel. A maszk tollait eltette emlékbe, a fehérekből láncot fűzött, és az anyjával közös párna huzatába tűrte. Pusztító gépekről álmodott, azt remélte, a tollaktól ez egyszer csak véget ér. A csőrtől viszont attól kezdve nem vált meg, magán kellett éreznie, közel. (…)

Az Alibi – hat hónapra legújabb kötetében Sós tej című pillanatomból részlet fent, meghívó lent. Várunk.