Bezárkózik, megöl | ritaritmia

Bezárkózik, megöl

Kisajátítottam egy szobát, a fiam egy hónapig az apjánál van, lett Woolf-féle saját szobám. Nem manzárd, és nem tetőtér, dehogy, padlás ez, egy nagy, háromszögű ablak, a többi ferde. Kuckós, fészkes, minden csupa bézs. Kisfiaim még nem olvastak Márait, amikor már drapp néninek neveztek el. Persze még azóta sem olvastak. Bezárom magam, bezárkózom, ne találjanak meg, mintha nem lennék, nem vagyok, egy idő után nem is keres senki. Kitalálok magamnak embereket, nőt, férfit, velem vannak, képzelt lények bézs padlásszobában. Kávét azt hozok fel, kávé az legyen, porkávé, tudjátok. Egy szőke nő ül mellém. Terveztem függőszéket a gerendákra, beleültetném, így marad neki a szék az íróasztalnál. Szép, szőke nő vagy, veszettül sovány, szinte nincsen húsod, csak inakból állsz. Azt mondod, nem sovány, nem ín, merő egy izom, amit látok. És azt is, hogy terhes lettél, és nem akarod, nem akartad egyáltalán, aztán azon gondolkodtál, mi lenne, ha mégis megtartanád. Kiderült, akkor már nem élt. Olvassam föl amiről beszéltem, hogy egyszer már írtam ilyesmiről, fölolvasom neked. Ezek el tudnak menni a gondolat által, el is ment egy hét múlva, ebihal maradt örökre, farkát maga alá csapta, csupafej ebihal, megmenekült. Nem élednek fel, ez az érzés már nem éled fel többé, hányinger, zabálás, mellfeszülés, neked már nem lesz több gyereked, ő volt az utolsó. Nem szabad csöndet hagyni, nem lehet, altatás, arról kezdünk beszélni, mennyire szeretjük, mennyire isteni, amikor beléd szúrnak, és elkenődik minden, nincs olyan, hogy fokozatosan, egyszercsak szűnik meg a világ. Megszűnik, szétszedik a kuckót, a fészket, és dehogy vörös, fekete az ott belül. Barátnők jönnek, idejárnak hozzám kefélni a szeretőjükkel, és mind, mind ugyanígy jár. Indulnod kell, azt kéred, előtte simogassam meg, tegyem oda a kezem a hasadra, simogassam meg, többször úgyse lehet. Jó nagy, érezni fogom. Röhej. Hogy éreznék bármit is, pár hét nem észrevehető. Farmer van rajtad, jó szűk farmer, és fehér blúz. Megfogod a kezem, irányítod, én irányítok először. Az öved alá teszem a kezem, nem sokkal az öved alá, ott kell lennie, de nincs, nem érzek semmit, tök lapos a hasad, hát mondtam én. Fogod a kezem, hagyom, hogy vezesd, feljebb, az öv fölé, ahol meztelen vagy. Kőkemény hasizmod van, azt szereted, meg vagy őrülve a kőkemény hasizmokért. Máskor mínuszba mész, elölről a hátadhoz tapadsz, fogod a kezem, számítok rá, hogy homorú leszel. Fehér blúzban vagy, és meztelen a hasad, meleg a bőröd, a kisujjam ér hozzá, aztán az egész tenyerem, nem lapos, bassza meg, egyáltalán nem lapos, kicsi, gömbölyű hasad van pont a tenyerem alatt. Lent egy ajtót csapkod a szél, nem tudok lemenni, hogy becsukjam. Körülöttem folyton magzatok halnak el.


4 hozzászólás
  1. Szuhai Barbara szerint:

    uramisten, ilyen fájdalom lakik benned, szegény jó barátnőm???

  2. cili szerint:

    Bizarr bababazár — tetszik az illusztrációd!

VÁROM A HOZZÁSZÓLÁST

(Az email-címet nem teszem közzé.) A kötelezően kitöltendő mezőket a * karakter jelöli.

*