És anyámnál egyszer csak | ritaritmia

És anyámnál egyszer csak

Valahonnan a szétszedett rézágyak mögül előkerül egy kartondoboz. Anyám hozza be, jó lesz a kölyköknek játszani. Lim-lomokkal tele nagy, barna kartondoboz, ellesznek vele egy darabig. Sorban hozzák nekem a dolgokat, hogy ez mi? Kosszarv. És ez? Misa Mackó, olimpiakabala. Ez meg micsoda? Öngyújtó. Hogy tudna ez gyújtani? A fiam pont annyi idős, mint a versben én.

Megkérdezték tőlem, szerintem
hogy lehet vele tüzet csinálni,
azt hiszik, hülye vagyok, egy arany
talpon álló arany földgömbbel
hogy lehetne, hát így, és
megmutatják, kettétörik a szép
földgömböcskét, középen a láng,
öcsémet elbűvöli, engem csak
a zöld bársony az alján, jó lenne
lekaparni, kaucsukbabám párnája
lehetne, ellopom, nem jön le, csak
az árcédula, és betépődik a bársony.

Játékszer (részlet)
/Élet és Irodalom LIII. évf. 47. szám, 2009. november 20./

 


Itt szólhat hozzá

VÁROM A HOZZÁSZÓLÁST

(Az email-címet nem teszem közzé.) A kötelezően kitöltendő mezőket a * karakter jelöli.

*