Cellaházban akarsz-e lakni | ritaritmia

Cellaházban akarsz-e lakni

Majkot kinéztem magamnak még régen. Kinéztem, aztán valahogy helyette mindig más történt meg. Elkezdtem írni a naptárba, hagyományos asztali naptárba a szombatokhoz. Hétről hétre írtam, ősszel abbahagytam, kezdtem konokul újra áprilisban. Mentem volna, mikor szép arcát mutatja, de mentem volna már esőben, fagyban, körüljártam százszor gondolatban.

Ünnepekre kértem, születésnap, névnap, vinnének el ajándékképp. Kitaláltak százféle dolgot, most inkább ezt, azt, esküsznek, legközelebb meglesz a remeteség. Mikor már majdnem ott voltam a szélén, az eső esett. Ne alkudjak, dehogy alkudjak meg, várjam csak a ragyogó napsütést. Vártam, lapoztam, és újra beírtam.

Persze egyszer csak eljön, amire nagyon vársz. Anyák napján szakadt, de éreztem, Majk már nincs annyira messzi. Két hétre rá sütött a nap, nagyon sütött, pont úgy, ahogy Majkhoz illik. Fogtam gyorsan férjet, szülőt, gyereket, és átadtuk magunkat a csöndnek.

A hallgatás ereje, írják a táblák köröskörül a falakon. „Minél jobban ritkulnak a szavak, annál jobban sűrűsödik az igazság; s a végső lényeg a hallgatás táján van, csak abba fér bele.” /Ottlik Géza: Iskola a határon/

A kamalduli rend valaha volt fehér csuhásainak némasága, ez kellett nekem. Atmoszférája azoknak, akik nem beszélnek, és a házukat is alig hagyják el. Kétszer nyolcvan négyzetméter, kint és bent egyformán nyolcvan. Korsó vagy gyertya jelzés az ablakban, ha baj van. Fehér barátok, hosszú szakáll, kopasz fejtető. Merengésből áll az életük.

„Egy őszült remetét a Tihany oldalán
Ismértem. Sivatag sziklaüregben élt.
Már két századokat hordoza vállain,
S mellén lengedezett hosszu, fejér szakál.
Gyakran bölcs szavait hallani elmenék
Barlangjába, vidám gyermekidőm alatt.
Sok történeteket hordogatott elő
A bölcs ősz az idők régi homályiból.”
/Berzsenyi Dániel: A remete/

Cella solitariae jam sunt 17. 17 cellánk áll, írták a házakról. Modelljei középkori olasz remetekolostorok. Oromzatukon a támogató főúri családok, főpapok márvány, homokkő címerei, szemöldökgerendán a szentek, thébai Szent Pál, Szent Antal. A cellák helyiségei: ámbitusról a körkápolna, onnan lakószoba, benne ágy, kandalló, könyvszekrény, innen a műhely, Laboratorium, vele szemben kamra reteráttal. Fölöttük cseh- vagy fiókos dongaboltozat.

„Tegyük meg, amit a próféta mond: “Szóltam, vigyázok
utamra, hogy ne vétkezzem nyelvemmel.
Őrizet alá vettem
számat. Elnémultam, megalázkodtam és hallgattam a jókról”
/Szent Benedek Regulája/

A Szent György vonalak kereszteződése a Majki Remeteség titka. A csillag alaknak a szokásosnál erősebb a hatása, ezért aki ide téved, érzi. Harmóniát, gyógyulást talál test és lélek. Tiszafák sora, pikkelylevelű örökzöldek. Gyümölcsös és halastó. Orangerie, halház és kézműves helyek. Veteményes mellett üvegház. Vadgesztenyék, barokk kerti út. Mocsári ciprus, platán, juhar, kocsányos tölgy és gyógynövények. Márványoszlopon rózsalugas.

„(…) “Itt a világot feledve
úgy beleedztem a remeteségbe,
hogy, minden étkem az olajfa nedve,
s hőt-fagyot tűrve, elmélkedni unszolt
lelkemnek minden kívánsága-kedve.
E kolostorból még akkorta dús volt
az Ég termése;”
/Dante: Isteni színjáték/

És volt valaha, vadászkastély korszakában egy lakosztály, sarokhelyiségében melegsárga falú női írószoba. Egy 1919-es leltár tételei: 2 drb machagoni kerek asztal, 1 drb íróasztal, 1 drb karos írószék, 3 drb vászon huzatú fotel, 2 drb vánkos, 1 drb iromány szekrény, 26 drb kisebb rézkarc nyomású kép, 1 drb olaj kép, 13 drb cserép tárgyak, 3 drb függöny, 3 drb réz gyertyatartó, 1 drb levél mérleg, 1 drb nikkel tenta tartó, 1 drb bronz öntvény, 1 drb villany lámpa álványos ernyővel, 2 drb réz hamutartó, 1 drb réz papírvágó, 1 drb fényképező gép, 1 drb lábvánkos, 1 drb papír kosár. Eltűnt idővel minden.

„… az udvart sok kékre festett ‘s falakra állított kő Státuák ékesítették, de a’ mellyeket többnyire lehánytak; sokat már nem is találhatni, mások megtsonkúltak.”
/Holéczy Mihály: A’ Majki Klastrom időnkben/

Nepomuki Szent Jánosnak szentelt templom középen. Csonka tornya és támpillére áll, a többit lebontották. A kamalduli rend feloszlatása után berendezését lassacskán elhordták.

„… a’ Zobori, és Majki Klastromok’ Szerzetes lakosival társalkodtam, láttam ékes templomaikat, czellájokat, könyvtárokat, mesterséges tsatornáikat, ugró kúttyaikat, jeles régiségeiket, hol már mostanában mind ezeknek le rogyott néma omladékain egyedül a’ baglyok süvöltenek.”
/Jankovich Miklós: Budán felfedezett gazdag sirbolt, mellyben hihetőleg Katalin, Mátyás király első hitvessének, és Podiebrad György leányának teteme találtatott/

Gróf galántai Esterházy Móric Majkon született 1881-ben, Esterházy Péter nagyapja. „Apámmal lehetett, bírta, nagypapával nem lehetett hinta-palintást játszani, nem bírta a keze. Nagypapának olyan keze volt, mint a Mia néninek, finom, csontos, selymes, nem hinta-palintázásra teremtetett, hanem kézcsókra. Azért mégis lehetett vele hinta-palintázást játszani. Odaültünk együtt a kőkerítés párkányára.
– Hinta-palinta – állítottam, és Magyarország volt miniszterelnöke gravitással bólintott, és kalimpálni kezdtünk a lábunkkal. („Nagyapád nagyon kedves és emberi lett, mihelyst mindenét elveszítette.” – Egy nagynéni, anyai ág.)”

Harmonia cælestis-ig vezetett el ez a különös séta. Még üldögéltem a tiszafák tövében, szagoltam levendulát, préselt növényekből kaptam könyvjelzőt, én meg vettem a fiamnak remeteségi sört. Sütött a nap, az ég kék volt, minden olyan szelíden. Hoztam magammal a csöndet, hozzá könnyű bánatot, hogy nem lesz mit a naptárba írni eztán szombatonként.


Itt szólhat hozzá

VÁROM A HOZZÁSZÓLÁST

(Az email-címet nem teszem közzé.) A kötelezően kitöltendő mezőket a * karakter jelöli.

*