Egy reggel | ritaritmia

Egy reggel

Kaptam három napot. Születésnap, együttlét, szüleim, testvér. Elsőre nem arra figyeltem, eszembe se jutott a legendás helyem, a közelében leszek megint. Történetesen pontosan ott, ahol nyáron futni kezdtem. Tudod, a mező, ahol mindenki mosolyog, úgy üdvözöl. Hiába nem látott még sose, töretlen nevet és nevet és kíván szép jó reggelt. Csak az évszak más, akkor július volt, most meg alighogy tavasz.

Örültem persze, egy találkozás önmagában ok az örülésre, ha régóta vágysz rá. A külön ajándék, hogy pont akkor járhatom végig újra az ösvényt, amikor a legtöbbet számít. Amikor nem egy szimpla séta vagy futás, hanem csúcspillanat, egy megjelenés elemi élménye tér vissza. Amikor összeérnek a dolgok, egyensúlyba kerül a szó és a hallgatás.

Mikor már azt hinnéd, nincs más, öledben a sok-sok ajándék, meződ, ösvényed, abszolút elégedettség érzékenyít el, akkor ott a ráadás. Meglátod végre a vasembereidet. Állnak ugyanúgy, néznek a semmibe, csak a fű körülöttük kicsit más. Összeér ez is, váratlan játék egy könyvvel, ezt hoztam magammal, Andrus Kivirähk, Az ember, aki beszélte a kígyók nyelvét. És vajon mivel van teli, egészen elképeszt, lépten-nyomon vasemberekkel.

Meg vannak gyíkok és jávorszarvasok, néha fölmerül egy-egy tetű. Sőt kitenyésztettek a sereg béka méretű után egy őz nagyságút is, azt muszáj megsétáltatni. A nőkre vadászó szerelmes medvékről sem szabad megfeledkezni. Az ilyen képes akár napokon át is egy helyben csücsülni, türelmesen, evés, ivás nélkül, félrebillentett fejjel, a mancsait békésen a hasán nyugtatva, buta, szerelmes arckifejezéssel. A lányokra ez óriási hatást gyakorol.

Olvasom Az embert, és várom a reggelt, milyen lesz az utam behajló fákkal a tavaszban, formálnak-e végül a sűrű, buja zöld helyett friss, apró leveles alagutat. Ez van, amikor föladom végképp. Így kell, föladni teljesen, szívből, nem kérkedni a föladással. Simán azt mondani, nem lesz ebből már semmi. Találkozásra, könyvre, és akkor egyszer csak tessék, mint egy jelenés, ott áll előttem a testvérem és az út, ahol egy reggel futni kezdtem.


Itt szólhat hozzá

VÁROM A HOZZÁSZÓLÁST

(Az email-címet nem teszem közzé.) A kötelezően kitöltendő mezőket a * karakter jelöli.

*