Elhagy és elhagyott | ritaritmia

Elhagy és elhagyott

Lomok, folyton a lomok. Lomtalanítással kezdődik minden. Nem figyel arra, eszében sincs, a Fogyatkozások Folyosója egyre közelít. Tombolnak a nap- és holdenergiák, az elkövetkező tizennyolc évet lényegében átírják. Tizennyolc év, őrület, ki hiszi ezt el. Kanyarodik az utcába, ahogy kanyarodik naponta. A különbség, alig észrevehető különbség, hogy most alig fér el. Túlzás, hogy alig. Az úttestből foglalt húsz centi.

Nem több, mint húsz, legalábbis ott, ahol befordul. Könnyedén veszi az ívet, épp csak lassabban, mint szokott. Ez a lassúság dobja fel a lehetőséget, hogy körülnézzen. Mert egyébként nem néz. Nemhogy a szembejövő autókba nem, jé, ott egy Kurt Cobain hasonmás, vagy azta, a barátnőd haja mennyire fura, nem képes ilyesmire, de arra se, ha egy motorról tőle öt centire ráintegetnek, észrevegye. Figyel annak rendje-módja szerint, aztán szevasz.

De itt és most, szeptember tizenharmadikán körülnéz. És meglát egy Krisztust a még nem egészen érett birsalmák alatt. Valódi Krisztus. Arca Landowski-féle archoz hasonlatos. Valószínűleg a szemek, túlságosan távolba néznek. Leparkol karnyújtásnyira, másként szólva az út közepén megáll. A motort járva hagyja. Kilép, az ajtó nyitva, és már fogja is a képet, érzi a festék lemenő naptól feléledt terpentinszagát. Lomszag és terpentin, emlékezni fog rá.

Enyém, áll elé egy férfi, enyém, ismétli meg. Fenyegető, rosszindulatú enyém, ijesztő, ahogy lép hozzá egyet. Persze nem volna több egy pillanatnál, ajtót magára csukni és odapörkölni neki, a következő kanyarban eltűnni. Mégis inkább a szerszámos bőröndre rakja, lapos, alumínium bőrönd szélére, ahonnan elvette. Nem a férfi kezébe, ennyivel tartozik magának, ennyit muszáj. Muszáj elmenni Rióba ezért a sima, szelíd Krisztus-arcért. Sose vágyott oda.

Elmenni valahova. Tolat a garázsba, mert csak tolatni tud. Innen indul tehát az ötlet, hogy kihívás kell. Ha már a Fogyatkozások Folyosója, be kell vetődni a hullámokba. Könnyen összezúzza magát az ember. Úgy tartják, itt az idő, kiszórhatjuk a gondokat, régi problémák, megoldatlan ügyek, agyő. Persze, ha résen vagyunk. Vigyázni kell az átverődéssel. A végén még ott találod magad, hideg, vizes sík, ahol soha többé nem vagy úgy otthon, mint eddig.


Itt szólhat hozzá

VÁROM A HOZZÁSZÓLÁST

(Az email-címet nem teszem közzé.) A kötelezően kitöltendő mezőket a * karakter jelöli.

*